4. Fejezet - Visszatekintés

Meg hoztam az új részt :) Esetleges hibákért előre is bocsánat :)
Amúgy érdekelne Titeket egy Tag( ismerj meg engem :D ) bejegyzés :) Olyan kiírhatnékom van magamból :D

Puszi: Fruzsi

Ajánlom figyelmetekbe Ed számát :) Csodás mondanivalója van és maga a szám is nagyon szép :) Egésznap ezt hallgattam, még írás közben is :)

4. Visszatekintés

♥

Robert

Miután Kristen el ment kávét hozni, egyedül maradtam Noah-val.

És csak most volt alkalmam igazán szemügyre venni minden egyes porcikáját.

Szőke haját és kék szemeit, melyeket ezer százalékra biztosan tudtam, hogy tőlem örökölt. Persze Kristen-ből is jó sok volt benne, de mégis egy fiúnak az apjára kell jobban hasonlítania, és ez így volt most is aminek köszönhetően büszkeség öntött el.

De ezt az érzést elfedte egy másik. A tudat, hogy nem tekinthetek úgy Noah-ra mint fiamra csakis magamban.

Hogy nem vehetem fel csak úgy, és ha nagy lesz nem taníthatom meg focizni, vagy bekötni a cipőfűzőt.

Már mért ne tehetnéd meg? Csak mondd el Kristen-nek az igazságot! - a kis hang a fejemben csakis igazságot mondott én mégis gyávának éreztem ehhez magamat.

Nem állhatok csak úgy Kristen elé, közölve a tényeket.

Amúgy is miért hinne nekem, hisz nem is ismer vagy legalábbis nem tudja ki vagyok én.

Valamint elküldene nagy valószínűséggel melegebb éghajlatra már csak azért a szörnyű tettért, hogy miután védtelenül az ágyba csaltam, csak úgy ott is tudtam hagyni. Na és, hogy én ennek mindvégig tudatában voltam és titkoltam.

Nos sehogy sem jönnék ki jól.

És mi lesz a TE fiaddal? Hagyod, hogy Kristen találjon egy pasit maga mellé és a gyereked valaki más nevelje fel? Ugyan már csak pár szavadba kerülne, hogy minden kiderüljön és, hogy boldogan élhessetek hármasban.

• Csak pár szó, de lehet, hogy mindent tönkre tesz! - suttogtam magam elé, ám nyomban be is fogtam számat, ugyanis vissza tért Kristen, de nem egyedül.

Testem egyből felé fordítottam, de amint megláttam a mellette álló nőt még levegőt is elfelejtettem venni.

• Megjöttünk – lépett mellém Kristen arcán hatalmas mosollyal majd miután kezembe nyomta kávémat, be mutatott a számomra már nem ismeretlen hölgynek.
• Rob Ő itt Ashley a legjobb barátnőm és Ashley Ő pedig Rob, itt dolgozik – miután kezet fogtunk Ashely szúrós szemekkel figyelt rám és amint Krsiten figyelmét csak is fiának szentelte, Ash közzé is tette értetlenségét.
• Mit keresel itt? - hajolt közelebb hozzám.
• Nem mindegy az neked. Nem tilthatod meg, hogy a közelükbe legyek – hangom nyers volt és csak úgy sugárzott belőle a düh?

És, hogy miért? Nos Ashley mindent tudott, amit nem kellett volna. Ő azon az estén teljesen józan volt, vagy legalábbis nem ivott sokat, így nem volt nehéz megjegyeznie, hogy legjobb barátnője kivel távozott az este.

És miután megtörténtek a dolgok többször is felkeresett, hol dühöngve, hol pedig tájékoztató céllal.

De mióta tudja, hogy Kristen és én tudunk a másik létezéséről, megesküdött, hogy távol tartja tőlem a gyerekemet és Kristen-t is.

• Rajtad tartom a szeme Rob! Egy rossz mozdulat és a bomba robbanni fog! - Ashley minden szavát erősen megnyomva, hagyott magamra majd oda sétált Kristen és Noah mellé.

Tekintetem Kristen-re emeltem és bár eddig talán nagyrészt a fiam érdekelt, most mégis nagyot dobbant szívem amikor Kristen felém nézett és arcára mosoly ült ki.

Talán ez lenne a szerelem?

Az a varázs amiről mindenki oly nagy áhítattal beszél?

Kristen eddig is imponáló személy volt számomra, de, hogy szerelemre lobbantsa rég nyugvó szívem, arra nem gondoltam volna.

Tökéletes nő volt. Csodás arcát vöröses barna haja keretezte be és és zöld szeme akár a gyémánt úgy csillogott.

Mintha csak egy angyalt láttam volna aki csakis azért jött a Földre, hogy felkavarja az életem.

Nocsak Rob szerelmes vagy! Még egy ok, hogy kitálalja! Mit neked Ashley „fenyegetőzése”? Úgy se fog idő előtt beköpni!

Azt hiszem teljesen becsavarodtam, már magamba beszélek.

Megráztam fejem, hogy minden hátsó gondolatot elzavarjak, majd az immár kihűlt kávémból kezdtem kortyolgatni.

Néha felnéztem, de Ashley jelenléte igazán zavaró volt így inkább elmélyültem tanulmányoztam hol a padlót, hol pedig poharam.

Végül csak eljött a pillanat amikor Ashley elbúcsúzott Kristen-től és Noah-tól.

• Nos örültem, hogy megismerhettelek Rob! - majd egy hamiskás mosoly után távozott a szobából.
• Remélem nem zavart Ashley?! - jött közelebb Kristen majd le ült mellém.
• Dehogy zavart. Hisz a te barátnőd!
• Rendbe. Amúgy ha gondolod nyugodtan haza mehetsz, nem akarlak este is itt tartani – látszott szemeiben a vágy, hogy ne azt feleljem, hogy akkor megyek is és őszintén én sem szándékoztam menni, így hát megráztam fejem.
• Köszönöm, hogy itt vagy! Őszintén szólva egyedül megőrülnék szerintem – hangja megremegett és mintha a könnyek is kiakartak volna csordúlni szeméből.
• Valami baj van Kris?
• Nem, csak annyi minden össze jött! Az élet az utóbbi években eléggé megtiport. Elvette minden büszkeségem, az általam igazinak vélt férfit, és ha most a fiamat is elveszi én abba belehalok Rob! Nekem már csak Ő maradt a világon! - és ekkor eltört a mécses.

Könnyei csak úgy záporoztak én pedig minden végig gondolás nélkül emeltem karom, hogy szorosan magamhoz vonjam. Nem tiltakozott ölelésem ellen, sőt karjai erősen szorítottak.

• Nyugodj meg Kristen, hisz tegnap óta Noah egyre jobb értékeket mutat! - kezem hátát simogatta, és ringatásommal próbáltam csillapítani egyre mélyebbről feltörő zokogását.
• De hát még mindig lázas! Rob ez nem javulás ez változatlan állapot!
• Higgyél a fiadban! Noah szuper kisfiú és erős, megfog gyógyulni! Nem fogja az anyukáját egyedül hagyni!

Szóváltásunk után csak csendben ültünk egymást ölelve.

Egyikőnk se szólt a másikhoz és ez így volt rendjén.

De mindeközben bennem érzelmek hada szállt csatába. A szerelemes újra fel lobbant, de mellette ott volt a törődés és félelem Nikki iránt, valamint a bizonytalanság.

Hisz kitudja, ha felfedem valódi énem az még a káromra is válhat.

Nem cserélhetem le a biztos a bizonytalanra. És bármennyire is igazat adtam nővéremnek mégis az eszem és szívem egyvelegére hallgattam, ami csakis azt diktálta, hogy még egy kis ideig bírjam tartani a számat.

De mi van ha akkor már késő lesz. Ha az addigra már elmélyült érzelmeinket megzavarja egy aprócska dolog ami akkor hatalmas hibának fog hangzani?

Szörnyen éreztem magam és tudtam, hogy mindent elrontottam már a legelején. Amikor elkezdtem Kristen-el flörtölni, vagy amikor szóba álltunk mindent el kellet volna mondanom.

Ehelyett, csakis a szívemre hallgatva próbáltam közelebb férkőzni hozzá.

Talán nem kellett volna, talán az elején abba kellett volna hagynom mindent és Kristen-t is a a kis saját világában hagyni tovább éldegélni.

• Mind gondolkodol ennyire? - dörmögte Kristen miközben nagy valószínűséggel az álmossággal küzdött.
• Csak az élet nagy és borús dolgain.
• Hogy érted, hogy borús? Hisz minden rossz mögött van egy apró kis öröm, hát az is borús? - Kristen mint egy álomvilágban élő kelt védelmére az életnek.
• Csak tudod az a kicsi öröm néha tényleg nagyon kicsi és nem segít a sok rosszat eltűzni – mormogtam most már én is álmosan.
• Ugyan már, ha minden szép és jó lenne akkor nem tudnánk miért küzdeni, és nem éreznénk annak édes gyümölcsét! És amúgy is annak a kis örömnek nem az a dolga, hogy mindent és azonnal elfelejtessen, hanem, hogy boldogabbá tegye a napjaidat – mint egy kisgyerek úgy mesélt a nagybetűs életről.
• Kristen az álomvilágból egyszer fel kell nőni. Nem minden szép és jó ahogy te említetted. Az ember csak siet, mindig arra vágyik amit nem kaphat meg és nem veszi észre az igazán fontos dolgokat.
• Ez hülyeség! Amúgy is nekem nem kell mondani, hogy nőjek fel! Hidd el túlságosan is idő előtt jöttem ki az álomvilágból és ez az életszerű bonyodalom hamar megmutatta nekem a keserű oldalát. Amikor megtudtam, hogy Noah a hasamba növekszik, egyszerre átkozódtam és örültem is. De be kell vallanom az őszintét, hogy Noah éppen csak megmenekült a haláltól. Szörnyű emberként viselkedtem akkoriban és pont ezért vagyok most olyan amilyen. Ezért hiszem azt, hogy mindennek jónak kell lennie – hangja néhol megremegett és közbe egy csomó kérdést állított fel elém.
• Hogy érted, hogy megmenekült a haláltól? Talán valami baleseted volt vagy mi? - Kristen felém fordult és ekkor vettem csak észre, hogy szeme könnyes.
• Féltettem őt attól az élettől amit előbb te is megemlítettél. Hisz egy kisgyerek az ő szuperhős apukája nélkül csak egy szuper mamival rendelkezik aki hősnek egyáltalán nem nevezhető. Na és persze a szüleim sem repestek az örömtől, így hát a legjobbnak láttam ha elmegyek a nőgyógyászhoz... Nem tudom mi történhette amikor a vizsgálóasztalon feküdtem. Talán egy angyali sugallat, vagy a tudat, hogy az én életemet is kiolthatták volna, de nem tették mert szerettek.
  Én is szerettem Noah-t már azóta mióta megtudtam, hogy ő létezik. És abban a pillanatban nem érdekelt, hogy tömérdek pénzt dobtam ki az ablakon annak érdekében, hogy életem legnagyobb csodájától elválasszanak. Mindent ott hagyva kirohantam a kórházból és azóta érzek úgy ahogy – szívem jó párszor tudatta velem, hogy majd ki ugrik helyéről. Őszintén szólva egy hang sem akart ki jönni belőlem mégis kötelességemnek éreztem, hogy megszólaljak.
• Ez tiszteletre méltó! Hisz a saját érdekeid elé helyezted Noah érdekeit. Nem sokan képesek ilyenre – ez a két szó jellemezte leginkább gondolataimat így hangot is adtam nekik.
• Tudom, hogy jól döntöttem akkor, de tudod mindig velem lesz a tudat, hogy el akartam lökni magamtól a legnagyobb csodát.
• Lehet, hogy tolakodó leszek, de az apukája hol van most? - bár a választ tudtam, mégis kíváncsi voltam, hogy ő mit is gondol az egészről.
• Nos ez hülyén fog hangzani, de Noah egy részeg kusza pillanatomban fogant. Nem emlékszem semmire és senkire, úgyhogy ennél többet nagyon nem is tudok mondani. De nem hibáztatok senkit sem, hogy egyedül maradtam egy gyerekkel. Őszintén szólva magamból kiindulva, ahogy azon a reggelen ébredtem, nem csodálom, hogy a srác eltűnt. Ő se lehet jobb passzban szerény vélemény szerint - arcán mosoly bujkált és látszott rajta, hogy tényleg nem hibáztat senkit.

Na hát akkor meg mire válasz Rob? Látod nem hibáztat mást jobban mint saját magát. Hát még, hogy megörülne, ha fel is bukkanna az apuka.

• Semmire sem emlékszel az estéről?
• Semmire. De talán nem is baj. Kitudja kivel háltam. Bár biztos nem volt ronda, hisz csak rá kell nézni Noah-ra. Biztos az apjától örökölte a szőke haját, kék szemét és makacsságát is.
• És nem haragszol a pasira? Mármint ott hagyott egyedül és még meglepetést is kaptál tőle. Nem a legjobb párosítás.
• Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a pokolba kívántam. Tönkre tette az életem és még az igazinak vélt szerelmem is elhagyott. De aztán rájöttem arra, hogy mivel vagyok jobb ha non-stop szidom őt. Tény, hogy a védekezés igen jó megoldás lett volna, de amit meg történt az megtörtént. Nem tudom vissza fordítani és most már nem is akarom. De azt nagyon bánom, hogy Noah nem ismerheti az apukáját. Szüksége lenne rá. És azért szegény pasit is sajnálom. Lemarad olyan dolgokról, mint az első szavak, vagy amikor először járni kezd. Szóval vissza térve a válaszodra nem haragszom rá.
• Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. Viszont jobb lenne ha most már aludnál, későre jár.
• Igazad van! Gondolom, neked is menned kell most már.
• Hát esetleg még egy ilyen finom kávéval mint amit ma kaptam maradásra lehetne bírni – arcomon egy széles mosoly terült el és láttam amint Kristen arca is fel vidul.
• A kávé rendben, de nem kérhetlek arra, hogy maradj velem.
• Nincs igazad. Vedd úgy, hogy ma én vagyok az a kis jó dolog a rossz mögött – idéztem fel szavait és miután bólintott egyet, vállamra hajtott fejét.

Tiszta fejjel hunytam le én is szemeimet, de még nincs vége a napnak.