Tudomtudom... nem írtam semmit és még csak élet jelet sem adtam, de valahogy ez az év nem úgy indul ahogy én szeretném, nem elég, hogy januárba két hétig beteg voltam, most ismét az vagyok( homlok és arcüreg gyulladás). Géphez se nagyon jutok, mert khmm... icuripicurit rezeg a léc a tanulmányaim alatt... Valamint ez a fránya ihlet hiány is megtalált :/
Igyekszem mindent pótolni, de hát nem nagyon megyeget a dolog :/
Sziasztok!
Jelzem zajlik az élet apraja falván ezért nem jelentkeztem eddig :)
Múlt héten anyum kórházba volt, és ennek hatása által nem írtam új fejezetet, most pedig csak úgy zajlik az élet, hogy azt se tudom mit csináljak :)
Szerdán gyakorlatom volt és a tanműhelybe az egyik oszt. társam megkérte a kezem :D De persze csak poénkodtunk ám mégis olyan hiteles volt, a srác letérdelt, megfogta a kezem, és halkan mindenfélét mondott, majd feltette a nagy kérdést :D
Vicces volt mert vissza kérdeztem, hogy igent mondjak-e, de végül igent mondtam és jött a nagy ölelkezés :D És akármennyire is poénkodás volt én elbőgtem magam, röhögtem és olyan zavarban voltam, hogy az arcom színe egy paradicsom színével vetekedett :D
Előtte való nap sajnos történt egy kis baleset, szóval az eléggé megrázott, de most már jól vagyok és még a szerelmi életem is alakulgat :)
De persze Minden erőmmel a fejezeten vagyok, csak még nem döntöttem el mi is legyen a Drágaságokkal :) De ígérem lesz sok-sok bonyodalom :D
Na legyen szép estétek, és további jó hetet! :)
Sietek, ahogy csak tudok! :)
Nos késve is, hisztisen is, de meghoztam az új részt!
Remélem tetszik és, hogy nem zavar titeket, hogy ugrottam a jövőben :)
Puszi: Fruzsi
Ilyen lenne a jövő?
♥
Kristen
2-3 hónappal később
A tavaszi napsugár lágyan siklott be a
hálóba és simított végig arcomon és vállamon. Bár kint még a
téli időszak jelei látszottak csak, de ezek a sugarak mind azt
mutatták, hogy nemsokára itt a tavasz.
Pár percig még élveztem a nap melegét
majd megfordultam és nem kellett csalódnom a látványban. Rob
feküdt mellettem és még mélyen aludt. Haja kócos volt, amit
mindig is szerettem.
Ahogy mellettem békésen szuszogott
eltöprengtem, hogy pár hónap alatt hogy megváltozott az életem.
Kezdetét vette egy új dolog és éreztem
Rob lesz az igazi. Az a férfi aki elfogad olyannak amilyen vagyok és
szereti a fiamat.
Persze Noah volt mindenek előtt a
legfontosabb. Egy hónap kórházban töltött idő után haza
engedték és szerencsére azóta is egészséges. Na meg persze
boldog. Noah és Rob kölcsönösen olvadnak el egymástól. Mintha
tényleg vér szerint is közük lenne egymáshoz.
És, hogy ezen kívül mi változott még
a hónapokban? Rob-al töltött idő alatt megtudtam Rob minden kis
apró titkát és azt is, hogy a „barátnőjével” él, de már
egyikőjük részéről sem volt több csak barátság, így hát Rob
még ha túl korainak tűnt is, de hozzánk költözött.
Bár anyu nem volt elragadtatva, hogy
Noah és az én életem meg osszam egy férfival nem hogy még a
lakást is, de aztán csak beletörődött.
És ez mind így volt jó. Bár volt
aggodalomra késztető dolgok, de próbáltam mindent elhessegetni és
csakis a jelenre gondolni.
Arra, hogy egy csodás férfi fekszik
mellettem és, hogy most már minden szép lesz.
Ám gondolataimat kiszakította a
gyerekfigyelő ketyeréből jövő mami szócska.
Óvatosan -hogy Rob-ot ne ébresszem fel-
kimászta az ágyból majd a szemközti szobába sétáltam ahol Noah
már ágaskodva nyújtózott.
Jó reggelt szépséges királyfim! -
felvettem majd szorosan megölelgettem fiamat aki puszikkal
viszonozta szeretetemet.
Mami, Noah éhhh – olyan édes volt
ahogy harmadik személyben küzdve a szavakkal jelezte, hogy éhes.
Lesétáltam vele az emeletről majd a
konyha felé vettük az irányt. Gondosan lehelyeztem Noah-t az etető
székbe majd reggeli után kutakodtam.
Mit szeretne mami gyönyörű kisfia
reggelizni? - bár konkrét választ nem vártam, de azért fiam elé
helyeztem két bébi étel és miután az egyikre rá mutatott már
neki is láttam megetetni.
Te vagy a mami csodálatos fiacskám. A
mami nagyon szeret téged ugye tudod Noah? - fiam két falat között
viszonozta anyai ömlengésemet pár alma pürés puszival majd
várta a további finom falatokat.
Ahogy telt az idő lassan Noah is végzett
a reggelivel és míg le ültettem a nappaliba játszani, volt nekem
is időm megreggelizni.
Pár falat keksz és egy bögre kávé
kíséretében csatlakoztam az édesen játszó Noah-hoz aki minden
mozdulatát szemléltette velem és néha még be is avatott
játékába.
Ám az ő figyelme is hamar elterelődött
amikor meglátta, hogy Rob lefele szalad.
Gyorsan felkelt majd apró kis lábacskáit
csak úgy kapkodta.
Rob persze örömmel fogadta Noah
szeretetét és egyből fel is vettem majd odasétált hozzám.
Jó reggelt hercegnőm – édes
csókváltás következett be kettőnk közt.
Neked is! Hogy aludtál? - miután
Noah-val a karjában leült neki dőltem és csak élveztem a
helyzetet.
Egész jól bár hiányoltalak magam
mellől az ébredésnél! - ismét apró csókokat váltottunk és
úgy éreztem menten elolvadok ettől a pasitól.
Ilyen az élet Drága. Esetleg kérsz
valamit reggelire? - ha itt lenne az anyám már rég jelzőkkel
illette volna viselkedése. Úgy gondolta túlságosan kiszolgálom
mindenben Rob-ot, de én nem ezen a véleményen voltam. Csak
próbáltam jó barátnő lenni és szerintem abban nincs semmi
elrettentő ha egy nő reggelit készít a családjának. És persze
Rob sem volt királyfi, ahol tudott segített és kitudta szolgálni
magát ami most sem volt másképp.
Maradj csak nyugodtan, majd készítek
magamnak pár szendvicset – Noah-t át adta nekem majd el is tűnt
a látókörömből.
Amúgy mit csináljunk ma? Egész jó
idő van így bentről nézve!
Nekem el kén ugranom az egyetemre
elintézni pár dolgot remélem nem baj! De a délutánom csakis a
tiétek és elmehetnék valamerre – Rob utolsó szavait már
mellettem ülve, teli szájjal közölte.
Persze, nyugodtan menny csak el addig én
át hívom Ashley-t azt hiszem – és már küldtem is barátnőmnek
az üzenetet amire egyből válaszolt is.
Míg vártam, hogy barátnőm megérkezzen
és Rob is elinduljon, fiammal elindultam az emeletre.
Na mit csináljunk ma drágaságom? -
miközben felöltöztettem, bár választ nem vártam mégis
kérdezgettem és végül a parki séta bizonyult Noah számára a
elfogadhatónak.
Miután végeztem fiammal én is
felöltöztem és elindultam ismét fiammal együtt a nappaliba ám
furcsa beszélgetést hallottam meg.
Rob térj már észhez, nem csinálhatod
ezt életed végéig. Kristen-nek joga van tudni mindenről –
barátnőm hangja idegesen csengett.
Ha itt az ideje elfogom mondani, de nem
most. Szükségem van rájuk és nem fogom csak úgy eldobni őket
magamtól az igazságért cserébe.
Én nem azt kértem, hogy tálalj ki és
hagyd őket magukra. De emlékszel mit mondta, pár hónappal
ezelőtt? Ha te nem mondod el én elfogom és nem érdekel majd,
hogy mit és, hogy szerettél volna csinálni. Nem építkezhetsz
hazugságokra és Kristen-nek tudnia kell – ám barátnőm nem
tudta befejezni mondandóját mivel közbe vágtam.
Mit kéne tudnom? - a kíváncsiság
már-már idegességbe ment át bennem és az, hogy életem szerelme
valamint Ash olyan dologról tudnak amit nekem kéne a legjobban
tudnom, csak még inkább felbosszantott.
Na majd azt a te drága barátod
elmondja!
Ashley hagyd abba ezt a szarkasztikus
hangnemű beszédet. És ha te is tudsz róla akár, te is
beavathatnál a dolgokba – próbáltam csakis Noah-ra koncentrálni
ám hangom mégis jó pár oktávval feljebb csúszott és talán
csak percek választottak el attól, hogy ne kiabáljak.
Most jobb lenne ha elmennél és
elmagyaráznám Kristen-nek az egész történetet – Rob arca
csakis az idegességről árulkodott.
Ugyan már egy jó kis veszekedést nem
fogok kihagyni.
Nem a te dolgod Ashley szóval ajánlom,
hogy húzz el, de most rögtön!
Ugyan már Rob, ez nem a te házad
úgyhogy te nem fogsz engem innen kidobni. Amúgy is ez viselkedés
a hála, hogy ezidáig tartottam magam és nem mondtam el
Kristen-nek, hogy te vagy apja a kis zabigyereknek?
Testem megfeszült és az ájulás
kerülgetett.
Szívem pár ütemet kihagyott és
éreztem, hogy a tudatlanság elkúszik és helyét az idegesség, a
düh, a csalódottság és még ezernyi dolog váltja fel.
De nem, az nem lehet, hogy az eddigi
kapcsolatunk mind csak hazugság volt.
Rob ugye ez nem igaz? Ugye nem hazudtál
nekem és nem titkoltad el, hogy te vagy Noah apja?
Kristen hidd el megtudom magyarázni! -
Rob elkezdett közeledni felém ám én ösztönösen hátráltam
jelezve, hogy ne merjen egy lépéssel se közelebb jönni.
Szóval igaz? De miért nem mondtad el?
Miért titkoltad, hogy te vagy Noah apja? És te Ashley, te
mindvégig tudtad?
Persze, hogy tudtam. Nem voltam annyira
bepiálva mint te. De ne engem hibáztass, hisz nem én hazudtam
neked!
Még, hogy nem te hazudtál? Hallod
magadat Ash? A fiamat le zabigyerekezted és mindvégig tudtál
minderről és még azt mondod ne hibáztassalak? Hát te
megőrültél!
Ott kellett volna maradnod azon a rohadt
napon amikor abortuszra mentél! Akkor most nem itt tartanánk!
Hogy mit mondtál? Takarodj innen, húzz
a büdös francba és soha többet nem akarlak látni! - a sírás
és ordibálás egyszerre kerített hatalmába és ezzel együtt
Noah is hangos zokogásba kezdett.
Nem hallottad Ashley? Takarodj ki, de
most rögtön a házamból és soha többé ne gyere vissza! - még
mindig kiabáltam, de most végre Ashle hallgatott rám és az ajtó
hangos csapódása jelezte távozását.
Ezután Rob-ra pillantottam aki mindvégig
egy szót sem szólt.
Légyszíves fektesd le Noah-t! -hangom
elcsuklott miközben át adtam Noah-t Rob-nak... az apjának.
Persze ő egyből el vettem majd fel is
vitte a szobájába.
Össze voltam zavarodva. Egyszerűen nem
tudtam mitévő legyek. Küldjem el Rob-ot is a cifrábbnál cifrább
helyekre? Vagy csak beszéljük meg mintha a hétvégi bevásárlást
vitatnánk meg?
De ezt sajnos nem lehetett csak úgy
megbeszélni egy kávé mellett.
Besétáltam a konyhába a gondolataimmal
együtt majd valami jó erős után kutakodtam. Nem volt szokásom az
ivászat, most mégis úgy éreztem, kell valami eltereli a
figyelmem, vagy legalább egy kicsit fejbe üt.
Hamar meg is találtam az egyik vodkás
üveget és nem apróztam el, ugyanis ahelyett, hogy öntöttem volna
egyből az üvegből kezdtem inni. Ám ez a fajta gyönyör se
tartott sokáig ugyan is Rob megjelent a láthatáron és bár
tiltakoztam mégis kivette kezemből az üveget, majd számomra magas
helyre helyezte, hogy még csak elérni se tudjam.
Attól, hogy leiszod magad, én nem
fogok kámforrá válni, te nem leszel újra egy tizenhét éves
tini, és Noah is ugyanúgy odafent fog feküdni.
Miért tetted ezt velem Rob? Miért
hazudtál nekem? - könnyeim csak úgy folytak és nem tudtam tenni
ellenük.
Apró kezeim Rob kemény mellkasát
püfölték, de inkább csak magamnak ártottam vele ugyanis Rob
végig hagyta magát és nem akadályozott abban, hogy kieresszem a
dühömet. De ez a fajta kinyilvánulás is hamar eltűnt és
helyette ernyedten Rob karjaiba dőltem aki épp, hogy utánam tudott
kapni még mielőtt végleg elhagyom magam és a földön kötök ki.
Rob persze egyből felkapott akárcsak
egy rongybabát majd az emeletre sétált velem.
A szobánkba érve az ágyra helyezett
majd miután betakart mellém feküdt.
Nem akarlak elveszíteni Rob, de amit
tettél nem volt helyes. Nem tudom most mitévő legyek – halk
voltam és a sírástól még mindig elcsuklott a beszédem, de Rob
mégis meghallotta.
Mit tegyek Drága Kicsi Kristen-em? Ha
időre van szükséged én bár nem szívesen, de elmegyek pár
napra – Rob is halk volt és szavait pár könny csepp követte.
Nem tudom, tényleg nem tudom! De miért
nem mondtad el eddig, hogy te vagy Noah apja?
Féltem Kris. Féltem attól, hogy
miként fogsz reagálni és attól is, hogy majd úgy gondolod
csakis azért akartam bevágódni nálad, hogy közelebb kerüljek a
fiamhoz. Pedig ez nem így volt. Bár tény, hogy az elején amikor
felfigyeltem rád a kávézóban még csak a fiam érdekelt, de
ahogy teltek a hónapok, úgy éreztem feltétel nélkül és
visszavonhatatlanul szerelmes lettem beléd. És miután tisztáztam
magamban ezt az érzést már nem csak azért jártam a kávézóba,
hogy hátha egyszer meglátom veled a fiamat, hanem a szerelem is
vezérelt. Az a szerelem mely lángra lobbant bennem bármiféle
ismertség és beszéd nélkül. És innentől nem volt kiút. Tény,
hogy elmondhattam volna milyen sok közöm is van Noah életéhez,
de féltem ha kitálalok akkor mindennek vége és nem lehetek azzal
akit igazán szeretek.
És ehelyett inkább hazudtál? Jaj Rob!
- kezem óvatosan Rob arcára helyeztem és végig simítottam
rajta.
Rob vallomása után nem éreztem mérget
vagy haragot. Bár tény, hogy nem volt kellemes érzés megtudni,
hogy az akivel élek végig hazudott nekem, de egyszerűen képtelen
voltam rá haragudni. De mégis lelkileg drasztikus megoldás felé
folyamodtam.
Rob nem azt mondom, hogy nem szeretlek,
mert akkor hazudnék neked és saját magamnak is. De próbáljuk
meg külön az életet. Nekem szükségem van egy kis időre, hogy
mindent tisztán lássak és, hogy tudjam mit is kell tennem.
Biztos, hogy szükség van erre?
Nem, de ha itt vagy velem akkor nem
tudok tisztán látni. Akkor csakis a szerelmünket látom...
Meg értelek, de ugye láthatom Noah-t?
Ez csak természetes, hisz te vagy az...
az apja! De most ha kérhetlek menny el.
Rosszul éreztem magam a döntésem
miatt, de mégis szükségem volt egy kis magányra, hogy minden
tisztázódjon bennem.
De fájdalmamon sajnos nem segítette az,
hogy láttam Rob-ot össze pakolni. De ez vele is így volt. Fejét
néha felém fordította és láttam, hogy könnyezik.
Legszívesebben egyből kikeltem volna az
ágyból és oda rohantam volna hozzá, kérlelve, hogy maradjon és
felejtsünk el mindent. Legyünk újra egy család és tegyük a
megtörténteket semmisé.
De sajnos a józan eszem magánál volt
és elnyomta amit a szívem diktált.
Így csak fájdalmas arccal néztem Rob
minden mozdulatát.
Rob túl hamar végzett a pakolással.
Talán ha még pár percig látom amint kilép az életemből, nem
fogom magam vissza és eleget teszek érzéseimnek, de mégsem így
történt.
Rob oda sétált hozzám majd letérdelt
mellém és megfogta kezemet.
Szeretlek ugye tudod? Te vagy számomra
a nap az égen, aki beragyogja minden pillanatomat. Ha nem lennél
talán én se lennék több egy jelentéktelen embernél a Földön
aki nem tudja mit akar. De ez nem így van. Mert megtanítottál
arra, hogy a szerelem milyen jó dolog és, hogy nincs is nagyobb
kincs az igaz szerelemnél és a családnál! Fontosak vagytok a
számomra Kristen. Nem tudnék leélni nélkületek akár csak egy
percet sem ebben a rút világban, szóval arra kérlek tényleg jól
gondolj át mindent!
Úgy lesz Rob! - többet nem tudtam
kinyögni és csak feküdtem az ágyon mint egy bábu.
Rob még egy pillantást vetett rám majd
egy csókot nyomott homlokomra és elindult kifelé.
Rob! - utána szóltam és talán csak
az eszem szórakozott velem, hogy még jobban fájjon elengednem őt!
Igen?
Honnan tudtál Noah-ról?
Ashley nagy nehezen, de rám talált és
közölte velem, hogy apa leszek. Elhordott mindennek és
megtiltotta, hogy akár csak megpróbáljalak felkeresni is! Azt
mondta, hogy ha nem avatkozom bele az életedbe, akkor sose árulja
el, hogy tudja ki az apa. De látod a sors nem úgy akartam és
engem se faragtak könnyű fából. A kávézós sztoritól pedig
már te is ismered!
Köszönöm, hogy elmondtad!
Rob nem szólt ezután és az ajtó
csukódás jelezte, hogy elment.
Tényleg
ez az Kristen akit én ismerek? Hagyod csak úgy elmenni a
szerelmedet, a fiad apját? Tény, hogy hibát vétett, de ki ne
hibázna az életben? Van aki apróbb hibákat vét, de abból sokat
és van aki egy nagyobbacskát és csak egyet. Te is követtél el
hibát Kris, hisz bármennyire szereted Noah-t ő egy aprócska hiba
folt volt a te makulátlan életedben. Egy olyan hiba amitől nem
tudtál iskolába járni és lekellet mondanod a bulizásról,
barátokról, kikapcsolódásokról. Rob is hibázott, de csakis
érted tette amit tett.
A kis hang a fejembe egyre jobban arra
ösztökélt, hogy ugorjak ki az ágyamból és rohanjak Rob után ám
mégsem tettem így.
Csak feküdtem és éreztem, hogy lassan
elnyom az álom.
Annyira sajnálom, hogy nem hoztam új
részt, nem jelentkeztem és sajnos most sem frissel jövök :/
Persze ezekre mind találnék
magyarázatot, de nem akarok hazugságokat gyártani így egy az
egyben kinyögöm, hogy semmi életerőm és életkedvem az íráshoz!
Próbálok írni, minden nap ide ülök
a géphez és azon vagyok, hogy haladjak, de sajnos az ihlet hiány
nagy úr!
És az, hogy kedvem sincs most az
íráshoz már csak egy másik gond. Persze ti olvasók ezt nem
érdemlitek meg, de egyszerűen nem megy, hogy akárcsak egy 4-5
oldalt össze kaparjak mert az vagy baromi unalmas lenne, vagy pedig
ritka sz*r!
És azért kétszer is meggondolom,
hogy mit adok ki a kezeim közül!
Most már ígérgetni se nagyon akarok,
mert tudom vagy legalábbis érzem, hogy nem tudom betartani :/
Szóval a friss jön amikor jön...
Drága Reni! /remélem nem baj ha
letegezlek :) /
Annyira örülök, hogy folyamatosan
jelen vagy a blogos, nagyon jól esik!
Nem is tudom, hogy köszönjem meg :)
Talán megpróbálok a héten az
érdekelt Georgi-s novellához új részt hozni, mert az jobban áll
mint a Robsten-es törim :)
Tényleg nagyon köszönöm, hogy írsz
és aggódsz :) Olyan jól esik :) ♥
Próbálok
minden tőlem telhetőt megtenni a TI érdeketekben!
Sajnos nem hiszem, hogy ezen a héten vagy akár jövőhéten lesz friss mivel eléggé le vagyok amortizálva :/
Hétfőn megyek háziorvoshoz mert 3-4 hónapja nincs étvágyam alig eszek valamit és most vagyok ott, hogy ha eszek akkor már ki is jön belőlem :/
Szóval hétfőn irány doki aztán kitudja hol kötök ki még az nap...
Ha itthon leszek akkor tuti írok egy vagy két fejezetet, de ugye az is fent áll lehetőségként, hogy be küldenek kórházba kivizsgálásokra és hát ott nem igen hiszem, hogy lenne ilyenekre időm :/
Szóval meglátom mi lesz és hétfőn adok majd egy helyzet jelentést.
Addig is Kellemes hétvégét és Demereni84 köszönöm, hogy írtál chat-en és akkor az egyik kérdésedre ugye már itt is a válasz a másik pedig, szerintem nem lesz egy hosszú történet mármint nem is tíz fejezetes lesz, de nem is akarom nyújtani mint a rétes tésztát :D
Tudom meg késve hoztam és nem is fogok magyarázkodni :/
Remélem tetszik ez a rész is :) A végén próbáltam egy Narrátoros magyarázatot írni :)
Bár nem a részhez kapcsolódó szám, mégis annyira imádom és olyan szép, de ami igazán lényeges az a szövege :)
Annyira csodás ezen a képen Kristen :)
6.Rettegés és kételyek
♥
Kristen
Az éjszaka folyamán többször is fent
voltam és nem csodálkoztam rajta. Egy ilyen álom után, mely olyan
valós és kézen fogható volt.
Milyen szép is lenne. Rob biztos
tökéletes apa lenne.
Jaj Kristen mi lesz még veled? - hangom
elgyötört volt. Nem tudtam mit tegyek. Ringassam magam álmokba
vagy próbáljak felnőtt fejjel élni.?
Hogy gondolataimat tereljem oda sétáltam
Noah ágyához.
Békésen aludt benne és arcocskája
mosolyra húzódott. Ismét nem úgy nézett ki mint egy beteg
kisfiú, ám erre a rá kötött infúzió hamar emlékeztetett.
Végig simítottam aprócska arcán, majd
vissza sétáltam a kis kanapéhoz és leültem.
Rob mellettem szintén békésen aludt.
Ha valaki látott volna minket biztos egy családnak vélt volna, de
ez mégsem így volt.
Csak két ismeretlen ismerős akik
élvezik a másik társaságát.
Mint az érzelmek nélküli szex, csak te
és a partner. Lehet, hogy életed legmámorítóbb pillanatát éled
át vele, mégsem fűzhetsz érzelmeket hisz megállapodtatok.
Fejem hátra szegtem és próbáltam
másra figyelni, vagy legalább elaludni, de valami megzavart.
Az ajtó kinyílt én pedig ösztönösen
figyeltem, oda ám abban a pillalantban, még a vér is meghűlt az
ereimben.
Üdv Kristen! Rég találkoztunk – Tom
hangja egyszer félemlített meg és késztetett arra, hogy fiam
védelmezésére keljek.
Mit keresel itt Tom? - hangom bátortalan
volt.
Még inkább oda préselődtem a
kiságyhoz és tekintetem nem vettem le Tom-ról aki még mindig az
ajtóban állt.
Ugyan már, hát nem is örülsz nekem?
- pár lépéssel közelebb jött, de még elégg távol volt ahhoz,
hogy ne törjek ki hangos zokogásba.
Miért örülnék neked? Azt akartad,
hogy vetessem el a gyerekem!
Látom emlékszel még, de arra is
emlékszel, hogy megígértem valamit?
Persze, hogy emlékeztem. Tom minden
nekem szánt szava a lelkembe égett.
Tom könyörögve kérlek, hogy menny el
innen.
Még, hogy elmenni? Kristen tönkre
tettél! Te voltál az életem, az a lány akit egyszer majd a
feleségemnek akartam! És még azt kéred hagyjalak békén?
Tudod, hogy nem akartalak megbántani!
Én se így terveztem el az életemet, de ez történt és vállalom
a következményeket! De nem térhetsz csak úgy vissza, hogy tönkre
tegyél!
Ha nem így tervezted az életed, akkor
nem rohantál volna az első adandó alkalommal más karjába. Egy
szánalmas ribanc vagy Kristen! Nem több csak egy olcsó kurva, aki
pár ital után már el is felejti, hogy kapcsolatban van!
Nem ítélkezhetsz felettem! A magam ura
voltam és vagyok! És ahogy mondtad én is azt csinálhatok amit
akarok!
Vedd már észre magad Kristen! Egy
vadidegen pasitól van gyereked, még csak arra sem emlékszel, hogy
kivel henteregtél részegen – szavai után Tom kimérten végig
nézett rajtam majd ismét közelebb jött és már Noah ágyának a
végénél állt.
Ha bántani akarsz engem bántsál ne a
fiamat! Ő nem tehet semmiről!
Tom eljött a kiságytól majd elindult
felém. Bennem az undor minden mennyisége felgyülemlett.
Mivel vendéged van elmegyek! De ne
feledkezz meg rólam mert egyszer csak ott leszek! - kezével végig
simított a most már könnyes arcomon majd elment.
Nem akartam sírni a könnyek mégis
akaratlanul törtek utat, hogy aztán végig áztassák arcomat.
Utáltam Tom-ot!
Nem volt mindig ilyen és most mégis,
mintha egy szörny lenne aki csak arra vár, hogy lecsaphasson az
áldozataira.
Féltem, hogy mi lesz ezek után és az
éjszaka folyamán már nem tudtam lecsukni szememet még csak egy
pillanatra sem!
*
Hajni négy körül végül elért az
álom, de így is rosszul aludtam.
Tom szavai még reggel is ott voltak
szemem elől, ám próbáltam minél tűrhetőbb arcot magamra
varázsolni a történtek ellenére is.
Így hát mikor fel keltem egyből
Noah-hoz mentem majd karjaimba vettem és szorosan megöleltem már
amennyire a körülmények engedték.
Rob még mindig aludt így minden
percemet, fiamnak fordítottam.
Úgy éreztem ha ő velem, van akkor
vagyok csak a legnagyobb biztonságban és ez most is így volt!
Ám kettősünket az ápolónő hamar
megzavarta, ugyanis hozta Noah gyógyszereit, valamint a reggeli
tápszert.
Nem időzött sokáig bent, mivel az
etetést én is megtudtam oldani, így hamar megint csak ketten
maradtunk, leszámítva a még mindig mélyen alvó Rob-ot.
Miközben fiamat etettem, bár vétek, de
Rob arcába gyönyörködtem.
Olyan tökéletes volt és a borosta csak
még vonzóbbá tette számomra. Akár csak egy tökéletesre
megformált szobor, mely érezné, hogy figyelik, ugyanis Rob
mocorogni kezdett.
Még egy ideig forgolódott, de végül
kinyitotta szemét.
Jó reggelt – hangom szokásomhoz
híven halk volt.
Nektek is! - Rob kómás hangja és
eltorzult arca biztosított arról, hogy ez a kanapé tényleg
rohadtul kényelmetlen.
Látom ne aludtál valami jól. De én
se úgyhogy kvittek vagyunk – mosolyra húzódtak ajkaim és Rob
is így tett.
Hát tény, hogy találkoztam már
kényelmesebb kanapéval is.
Amúgy most már tényleg nem tarthatlak
itt, szóval nyugodtan haza mehetsz – bár nem akartam és úgy
éreztem muszáj, hogy valaki velem legyen mégis úgy kellett
tennem, ahogy az helyes volt.
Hú hát egy tusolás tényleg rám
férne, valamint kajálnom is kéne, de ha nem zavarok délután
szívesen vissza jövök.
Az nagyon szuper lenne! – úh Kristen
ennél jobban már nem is tudtad volna leégetni magad. Most biztos
azt gondolja, hogy fülig szerelmes vagyok belé. De hát az vagy
Kristen, fülig szerelmes!
Akkor ezt megbeszéltük! - arcán
hatalmas vigyor kapott helyett és mielőtt távozott volna még oda
sétált hozzánk.
Egy apró puszit lehelt arcomra majd
Noah-tól is elköszönt és távozott.
Ezek után minden porcikám csakis a
délutánra vágyott.
♥
Robert
Másnap miután távoztam a kórházból,
bár kelletlenül, de elindultam haza.
Az eddig kikapcsolt állapotban lévő
telefonom viszont bekapcsoláskor jelezte, hogy már rég otthon
kellett volna lennem, ugyan is Nikki több tucat hívás értesítése
és üzeneteinek olvasása tették ki utam nagy részét.
És eme hatalmas figyelem akkor is célba
talált mikor haza értem, ugyanis Nikki már az ajtóban várt és
amint be értem egyből kezdte is a leszidást.
Akárcsak az óvodában ahol a kisfiú
elrontott valamit és nem szólt.
Rob miért csinálod ezt velem? Ha már
rám nem vagy tekintettel akkor Kellan kedvéért haza jöhettél
volna – és csak ekkor tudatosult bennem, hogy nem voltam itthon
pedig megígértem Nikki-nek.
Sajnálom Nikki, tényleg nagyon
sajnálom!
Jaj Rob miért csináljuk mi ezt? Miért
élünk még egyáltalán együtt? Mindenki meg tudja mondani, még
a szomszéd is, hogy mennyire nem jó ez a szituáció egyikünknek
sem! - Nikki-t aggasztotta tehetetlensége és engem is zavart a már
kialakuló macska egér párbaj, de mégsem lettem volna képes
elmenni, ahogy Nikki sem.
Ezt most inkább hanyagoljuk! Kellan? -
beljebb léptem otthonomba és barátom után kezdtem kutakodni.
Éjszaka hulla részegen be állított
és nem rég távozott is. Elég papucs lehet vagy csak
eszeveszetten szerelmes ugyanis annyit mondott, hogy szüksége van
Ashley-re és futva rohant vissza hozzá!
Értem. Én most el megyek tusolni és
délután valószínűleg elmegyek a kórházba – nem vártam a
választ mivel láttam Nikki beletörődött arcát.
♥
Narrátor
Vajon miért van az, hogy félünk
elhagyni valakit? Miért keserítsük meg a másik életét?
Ezekre mind nehéz válaszolni, hisz
ahány ember a Földön annyi válasz létezik.
Valaki lehet, hogy csak élvezi a társa
meggyötört arcát nap mint nap látni. Más fél belépni az újba!
És, hogy Rob miért is van egy olyan
lánnyal aki már jó ideje szimplán csak egy barát? Talán Rob is
azok közzé tartozik akik félnek nyitni az új felé és hátra
hagyni a múltat.
Azt a múltat mely biztos volt és mely
ott volt akkor is amikor a legnagyobb természetességgel ki
léphetett volna Rob életéből!
És bár Rob tudta legbelül, hogy nem
gyötörheti Nikki lelkét mégis a saját szükségleteit előrébb
tartotta mint megtört szerelméét!
De persze Nikki is rég ott hagyhatta
volna már Rob társaságát, ám mi van akkor ha két embernek
szüksége van egymásra? Nem testileg, hanem lelkileg. Mintha egymás
legjobb barátai lennének, akik mindent meg tesznek a másikért. De
ezt nem lehetne legjobb barátságnak hívni, hisz ez valami más.
A szerelem és a barátság közti igen
heves és bizonytalan dolog.
Amikor nem tudom valójában szereted-e,
vagy csak spontán jó ha ott van és addig ott is marad amíg kell.
Mind megválaszolatlan kérdések,
melyekre senki nem tud, vagy nem mer választ adni. Hisz mi van ha
rossz embernek tartják ezután? Ha kárba vész a hírnév és nem
lesznek barátok?
Szerencsére Kristen-nek nem kellett a
nap huszonnégy órájában ezen rágódni. Neki csak a fia volt. Az
a gyönyörű kisfiú aki a napjait boldogabbá és elviselhetőbbé
tette.
De Kristen fejében mindig ott motoszkált
a tudat, hogy Tom ismét vissza térhet és akkor már nem fogja csak
úgy ott is hagyni minden -féle tettlegesség nélkül.
Hisz Kristen emlékezett arra amikor Tom
megfogadta, hogy tönkre teszi az életét. Bár Tom nem volt
beszámítható pillanatba, Kristen mégis tudta, hogy ott és abban
a pillanatban komoly rettegés fogja az életét betölteni.
De, mi lesz a végzete? Vagy talán Rob
mint a szőke herceg megmentésére siet és boldogan élnek
titkokkal körül burkolózva?
Sajnos megkésve sikerült a novellát hoznom, de azért remélem tetszeni fog nektek. Sajnos a két rész majd csak holnap kerül fel, mert nem szeretnék valami nagy hülyeséget kiadni a kezeim közül!
A novellához pedig annyit hozzá fűznék, hogy kicsit megcsavartam a dolgokat és Kristen-nek már húsz évesen volt egy gyereke Rob-tól, valamint nem kicsit túlzásba vittem a családalapításos dolgot, és ha ez zavar valakit attól előre is bocsánatot kérek! :D
Márpedig Karácsonyi
csoda létezik!
May szemszöge:
Már megint hol a francba voltál
Rob? - anyám hangja egészen az emeletig fel hallatszott. Ideges
volt és nem csodálkoztam rajta.
Már vagy négy éve ez megy. Apa
folyton eljárkál otthonról, és anyu szerint szeretője van amit
én lehetetlennek tartok. Apa szeret minket anyut meg pláne. Az
életét is feláldozná értünk.
Kristen felnőtt férfi vagyok és
oda megyek ahova akarok, te ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!
- egyből kipattantam ágyamból és lesiettem a lépcsőn.
Féltettem anyát ugyan is ha apa
kiabált annak sose volt jó vége, így hát a lépcső aljáról
hallgatóztam tovább.
Engem nem érdekel Rob, hogy hol
és éppen mit csinálsz. Felőlem akár fél New York-ot
megbaszhatod, de nem tudom észrevetted-e, hogy míg te világi
életedet éled addig én a hat szaros, taknyos gyerekedet nevelem!
Gyereket? Ugyan már Kristen mind
olyanok mint az anyjuk. Ezek nem gyerekek, hanem állatok. Kezdve a
fiaiddal akik szét verik a házat. És ezek után ne is beszéljünk
May hülyeségeiről. Lassan már a három kislánynak is drogot ad!
Nem is értem mit keresek még itt! - más már rég felhúzta volna
magát a hallottakon ám nálunk ez már megszokott volt.
Én voltam a drogos gyerek, aki a tíz
év alatti húgait is bedrogozza. Valamint a két öcsém Tom és
Dan, akik apám szerint vandálok. De pont, hogy fordítva, Tammy,
Honor és Mary a húgaim voltak azok akik törtek zúztak.
Gondolat menetem azonban egy hangos
csattanás zavarta meg.
Ha még egyszer, akárcsak egy
rossz szót is mersz szólni a gyerekeimről nem csak egy pofon
részese leszel hanem esküszöm beadom a válópert.
Mi történt veled Rob? Miért
csinálod ezt velem? Hova tűnt az a férfi akibe húsz évvel
ezelőtt szerelmes lettem? Szükségem van rád Rob és a
gyerekeknek is! - anyu mondandója végére már sírt.
Te voltál az Kristen aki ilyenné
tett!
Én? Én voltam aki ilyenné tett?
Ugyan már Rob, az életem is feláldoztam volna érted! Sőt ha
kéne most is vonat elé ugranék ha neked attól jobb lenne. De
mióta nem tudok dolgozni, teljesen eltávolodtál tőlem. Már nem
egy színésznő vagyok akit elismernek, és szeretnek. Csak egy
anya vagyok, egy lepukkant sztár aki hat gyereket nevel. Mint
Angelina Jolie, csak én már se szépnek, se jó színésznőnek
nem vagyok nevezhető!
Nem tehetek róla Kristen! Én nem
mondtam, hogy vállaljunk ennyi gyereket.
Mert szerinted nekem a terveim
között volt az, hogy harminchét évesen hat gyermek édesanyja
legyek? Hát rohadtul nem! De én nem válogathattam mint te! Nekem
itthon kellett lennem, mert valakinek fel kellett nevelnie a
gyerekeket!
Válasz nem érkezett, viszont az ajtó
hangosan csapódott.
Ismét a régi lemez ment. Minden héten
legalább kétszer össze kaptak valamin, de most, hogy a karácsony
közeledett még nagyobb volt az ellentét közöttük.
Anyu minden vita végén csak sírt és
ez most sem volt másképp így, hát lesétáltam hozzá.
A kanapén ült és arcát kezeibe
temette.
Minden rendben? - kérdeztem. Rám
emelte tekintetét majd miután megtörölte szemeit egy halovány
mosolyt küldött felém.
Persze, minden a legnagyobb
rendben! Megkérhetnélek valamire May?
Tudod jól anyu én mindig itt
vagyok, bármit is kérsz tőlem!
Köszönöm! Azt hiszem nem vagyok
olyan állapotba, hogy kocsiba száljak, ugye elmennél a
testvéreidért a nagyihoz?
Miután bólintottam el is indultam.
Tudtam, hogy anyu nem szereti ha Claire nagyinál voltunk. Apu mindig
oda járt piálni és akkor nem volt nála határ.
Bepattantam kocsiba majd elindultam.
Szerencsére nem kellett sok idő, hogy oda érjek.
Nagyiék háza már méterekről
látszódott. A karácsony volt a család kedvenc ünnepe. Mindig is
együtt készültünk a karácsonyra és együtt díszítettük ki
nagyiék házát.
Az égősorok pislákoltak és a ház
előtt egy világító rénszarvas is helyet kapott.
Nem is értem apu, hogy tudott ilyen
környezetben ilyenné válni.
Hisz mindene megvolt és meg is van.
Még csak a kezét se kellett megmozdítania. Anyu mindent megcsinált
helyette.
Na mindegy ebbe mi nem szólhatunk bele
anyu szerint.
Lassan felsétáltam a lépcsőn
második otthonomhoz.
A házból gyerekzsivaj és vidám
kacagás hallatszott. Valamint apám hangja. Nem is kellett több,
hogy beljebb lépjek. Az előszobából egyből át mentem a
nappaliba ahol nem kis meglepetésemre apa volt és testvéreim amint
önfeledten játszottak.
Neki támaszkodtam az ajtókeretnek
majd megbabonázva figyeltem azt ami igen ritkán történik meg.
Mintha kicserélték volna apát.
Szerbusz kicsikém! Mikor jöttél?
- mögöttem egy hang ütött meg.
Szia nagyi! Épp az előbb jöttem.
De ahogy elnézem nem csak én toppantam be – arcomon mosoly
bujkált miközben ismét apuék felé figyeltem.
Igen, apád is az előbb futott
be. De amint látod meglepően jól van. Megint össze vesztek
Kristen-el?
Igen, ismét a szokásos duma.
Egyszerűen már értelmetlennek látom ezt az egész viselkedést.
Kitudja lehet, hogy jobb lenne ha elválnának.
Jaj ne is mondj ilyet bogárka.
Hidd el ők egymásnak vannak teremtve, csak kell egy kis idő amíg
újra egymásra találnak!
Mennyi az a kis idő nagyi? Már
Honor is tudja, hogy a szüleink nem olyan tökéletesek mint a kis
ovis barátainak a szülei. Hisz ha otthon vagyunk csak azt halljuk,
hogy az élet milyen szar és, hogy milyen jó lenne a másik
nélkül!
May a szüleid szeretik egymást!
Ha nem is mutatják ki, de szeretik egymást! Ismerem a fiamat és a
menyemet is. Tudom, hogy ők a tökéletes pár.
Akkor miért csinálják ezt
egymással. Lassan már ott tartunk, hogy megölik egymást. Nap
mint nap félek haza menni, mert csak az a tudat van bennem, hogy mi
lesz még?
Nemsokára Karácsony lesz May.
Hiszel a csodákban ugye? Hidd el most veletek fog karácsonyi csoda
történni.
Nem tudtam hinni nagyinak. Hisz nekünk
nem csak az kell, hogy három napig minden boldogság legyen. Mi
értelme annak ha csak addig szeretünk valakit amíg az ünnep tart?
Fejem megráztam és nem akartam tovább
ezen rágódni inkább bementem a nappalaiba.
Apu egyből felém figyelt.
Szia May! - odasétált hozzám és
mintha az elmúlt félórában nem történt volna semmi, úgy ölelt
magához.
Hiába volt az apám mégis rossz
érzéssel töltött el ölelése. Nem is kellett több, egyből
kibontakoztam öleléséből és oda sétáltam testvéreimhez.
Öltözzetek fel, haza megyünk –
húgaim és két öcsé értetlenül nézett rám, de nem mertek
ellenkezni. Kifelé sétáltak és már öltöztek is.
Anyád küldött mi?
Oly mindegy az!
Nem, egyáltalán nem mindegy.
Ebből látszik, hogy Kris félti tőlem a saját gyerekeimet!
Csodálkozol apu. Úgy bánsz
velünk mintha vad idegenek lennénk! Sose voltál ott ha kellett
volna. Mindig volt valami okod és elhúztál otthonról.
Csodálkozom ha egyáltalán tudod a gyerekeid nevét!
Miért mondod ezt May? Mindent
megteszek értetek!
Oh tényleg? Ott voltál amikor
Tammy elkezdett balettozni majd előadták a diótörőt? Ott voltál
Mary vulkános kísérletén a tudományi héten? Kétlem! Mindig
csak anyu volt jelen. Ő volt az akitől tudásunk nagy részét
megkaptuk! Ő ott volt amikor Tom és Dan nyertek a foci döntőn.
Pedig jól tudod, hogy utálja a focit! És akkor már ne is
beszéljünk Honor óvodába való szoktatásáról. Te sose voltál
sehol. Azt hiszed, hogy drogozom, pedig anyunak köszönhetően már
rég tiszta vagyok! - nem ordibáltam mégis minden szavam fenyegető
és dühtől izzó volt.
Had magyarázzak meg mindent May!
Nekem nem tartozol magyarázattal,
talán még a kicsiknek se! De vedd már észre magad! Nem vagy már
fiatal és nem is leszel. Viszont mi itt vagyunk. A gyerekeid
akiknek szüksége lenne az apjukra! Valamint a gyönyörű és
elragadó feleségednek is szüksége van rád! Naponta elmondja
mennyire nem érzi magát nőnek, és te még rá teszel egy
lapáttal! Könyörögve kérlek ne nehezítsd meg anyu életét!
Nem vártam választ és nem is voltam
kíváncsi mivel próbálna magyarázkodni így hát elindultam
kifelé. Testvéreim már felöltözve vártak rám.
Miután elköszöntünk, húgaimat
beültettem a kocsiba míg két öcsém is helyet foglalt.
Nem siettem haza. Éreztem, hogy anyu
még rossz passzban van így egy kis kitérőt tettem a helyi plázába.
Vásárolni fogunk? - Honor hangja
az izgatottságtól csengett.
Igen! Még pár dolgot be kell
szerezni karácsonyra!
Amint leparkoltam a kocsi ajtók egyből
kivágódtak. Dan és Tom két órás szabadidőt kaptak és már nem
is láttam őket.
Így hát egyedül maradtam húgaimmal.
Míg befelé haladtunk felhívtam anyut, hogy ne várjon minket.
Nem nagyon örült neki, hogy egyedül
vagyok a gyerekekkel, de aztán nagy nehezen meg nyugodott.
Oké gyerekek most pedig irány
vásárolni – amint leraktam a telefont elő jött belőlem is a
gondtalan gyermek.
Akinek nem kell azzal tölteni az
idejét, hogy minden a legtökéletesebb legyen.
Húgaimmal gondtalanul merültünk bele
a vásárlás örömeibe. A karácsonyi zene és a díszek
varázsaltosabbá tették a napot. És a hatalmas karácsonyfa a
pláza közepén valami fantasztikus volt.
De sajnos ez a két óra boldogság is
hamar elmúlt.
Már épp kiféle indultunk amikor
Tammy elengedve kezem kezdett el rohanni.
Egyből utána siettünk ám amikor
megláttuk Ashley kezeiben mi is oda rohantunk.
Ashley, Ashley néni – vágtunk
egymás szavaiba.
Sziasztok gyerekek! Hogy vagytok
na és apu meg anyu? - kutakodni kezdett szülein után.
Most csak mi vagyunk itt. Izé...
apu és anyu megint össze kaptak – Ashley tudott mindenről.
Nos remélem nem siettek annyira,
hogy két kávé és öt forrócsoki kíséretében megbeszéljük a
dolgokat – miután bólintottam be ültünk az egyik kávézóba
és míg a gyerekek belemerültek a forró csoki varázsába addig
én és Ashley egy kávé mellett elkezdtünk beszélgetni.
Kristen és Rob mindig is heves
természetűek voltak, és most nem akarlak megbántani, de talán
nem nekik találták ki a család alapítást.
Hát erre már én is rég
rájöttem. És most nem arról van szó, hogy nem jó szülők. Sőt
talán túl jók is, de talán túl korán jöttem én is. Húsz
évesen hiába nagykorú az ember az még nem jelenti azt, hogy egy
gyerekhez is elég felnőtt.
Igen ez így van. De anyádék
annyira vártak téged. Ajándék voltál minden percben és nem
érdekelte őket senki. Pedig aztán többen is ellenezték, hogy
Kris szüljön.
Mégis érezték, hogy veled lett
teljes az életük. És ez így volt még Honor születésekor is!
Apu mindig is azt mondta, sok
gyereket szeretne és csakis anyutól. És most mégis hiába
vagyunk hatan testvérek.
De ezért ne apádat ítéld el!
Ismerem őt már régóta. És azt is tudtam, hogy sok gyereket
szeretne. Hisz gondolj csak bele ő se egyke volt, valamint ez lett
bele nevelve. A család alapítás. Emlékszem amikor Kristen
elmondta neki, hogy terhes majd kiugrott a bőréből. Egyből
eltervezte, hogy Kristen úgy fog élni akárcsak egy hercegnő.
Mindent megadott neki, de ami a legfontosabb volt az anyád iránt
érzett szerelme.
Imádták egymást. Mintha tinik
lettek volna. Egymás nyakán csüngtek és a tudat, hogy úton
voltál Te az első gyermekük, csak még jobban megerősítette
őket abban, hogy ők össze tartoznak! Vettek egy közös házat,
és egyből össze is költöztek. Tehát majdnem húsz éve élnek
már együtt. Ez bizony sok idő. És hiába a család iránt érzett
imádat ha nincs meg kettőjük között már az a régi vonzalom.
Ashley elmerengve mesélt a múltról.
Bele élte magát minden kimondott szóba.
Én is mérlegeltem magamba a
hallottakat és Ashley-nek teljesen igaza volt. Ám valami zavarta
elmémet.
Oké, hogy a vonzalom nincs meg köztük,
de attól még szerethetik egymást. Ami egy kis reményt adhat arra,
hogy csak a vonzalmat kel újra lángra lobbantani.
Ashley, mi volt az ami miatt apa
és anya egymásba szerettek? - érdeklődtem. Hátha mindennek az
elején lesz a megoldás.
Ez egy nehéz kérdés, mivel én
nem éltem át az ő szerelmüket csak mint külső szemlélő. Rob
igen nehezen tudta megszerezni Kris kegyeit ugyanis anyukád akkor
már egy ideje együtt volt egy fiúval. Szóval Rob igen nehéz
fába vágta a fejszét. Anyád talán Rob kitartásába és abba a
csibész mosolyába szeretett bele. Valamint nagyon jól főzött.
Mindig hozott valami finomságot Kristen-nek. Úgyhogy nem kellett
sokáig unszolni anyukádat sem, hogy viszonozza Rob érzelmeit. És
aztán jött a nagy csoda amikor vége volt a nagy szerelemnek és
Rob szabad utat kapott Kristen felé.
Oké szóval anyu apa főzési
tudásába, mosolyába és kitartásába szeretett bele. Na de aput
mi hajtotta annyira, anyu felé?
Kris egy kihívás volt Rob-nak!
És amikor megismerték egymást Kris még egy annyi idős kis tini
volt mint te. Szóval gondolom az ártatlanság volt az ami
csábította apádat. De felejtsd el amiket mondtam mert ezek mind
mellékes dolgok. Az ő szerelmük tényleg olyan volt mint a
mesébe. Rögtön és azonnal. Az igaz szerelem! És hogy tényleg a
kérdésedre válaszoljak. Nem voltak apró dolgok amik megelőzték
volna azt az egy dolgot amit mindketten adhattak. Egymásba
szerettek, testestől-lelkestől.
Mi lenne ha vissza vinnénk őket
az időbe? Ha megmutatnánk nekik mindazt amiért bele kezdtek a
kapcsolatba?
Mégis hova akarsz kilyukadni May?
Mi lenne ha készítenénk egy
videót? Tele élményekkel egészen Honor születéséig. Te
elcsalnád őket magadhoz valami kitalált okkal. De közben egy
hotelba találnák magukat. Bezárnánk őket, esélyt sem adva
arra, hogy fogják magukat és elmenjenek.
Ez elég húzós. Kris egy lépést
sem tesz nélkületek ha nem muszáj.
Majd én ezt megoldom. Úgy is már
hetek óta nyaggat anyu, hogy vigyem el Jules nagyiékhoz a
gyerekeket.
Oké segítek neked, de ha rosszul
sül el, nem vállalok felelősséget. Apádat pedig elintézem –
miután Ashley-vel megbeszéltük a részleteket és, hogy holnap
véghez visszük a tervet, elköszöntünk egymástól.
Amint haza értünk közöltem anyával,
hogy holnap elviszem a gyerekeket Jules nagyihoz. Nem kérdezősködött
hirtelen jött kedvességem után így hát elindultam fel a szobámba
hol neki álltam a holnapi nap előkészületeihez.
Kristen szemszöge:
Miután May haza ért a gyerekekkel
nekiálltam a vacsorát megfőzni.
Régen mindig Rob-al közösen
készítettük a vacsorát. Már-már szokásunkká vált. Most
viszont alig láttam itthon.
Igaza volt, hisz felnőtt férfi nem
kényszeríthetem semmire és azt csinál amit akar, de egyszer Isten
előtt megfogadtuk, hogy örökké együtt leszünk jóban és
rosszban.
De úgy tűnik Rob-nak ennyit jelentett
az a két szó.
Fájt már csak az ha Rob-ra gondoltam,
így hát ismét a főzés felé tereltem gondolataimat. Ám hamar
meg is zavarták eme tevékenységemet ugyan is valaki nadrágomba
kapaszkodott.
Ahogy lenéztem Tammy állt mellettem
és nagy szemekkel nézett rám.
Szia Kicsim! Mi szél hozott erre?
Miért nem játszol? - lehajoltam érte, majd felültettem a konyha
pultra.
Ajj Mami én nem akarok játszani,
inkább segítenék neked! - na az ilyen pillanatokért érdemes
élni.
Miután bólintottam, kezébe adtam
fakanalat mellyel a konyhapultról ő is tökéletesen elérte az
edényt és tudott kevergetni.
Mami ugye apu haza jön? - egy idő
után Tammy megtörte a csendet ám én nem tudtam egy értelmes
mondatot se össze hozni.
Nem tudom kicsim. Apu nagyon
elfoglalt mostanság.
De ugye ti nem fogtok elválni
mint Lizzy néni és Tom bácsi – Istenem honnan tud ennyi
mindenről ez a gyerek?
Erre a mami nem tud válaszolni.
Azt, hogy ki válik el és ki nem csakis Isten tudja.
Bár látszott Tammy arcán a
kíváncsiság és, hogy kérdezne még, de nem szólalt meg ezután.
Ahogy telt az idő mi is végeztünk a
főzéssel és miután a fiúk megterítettek neki láttunk a
vacsorának. Rob ismét nem volt jelen és ez is mint minden más már
megszokott volt.
De sajnos a csak May, Tom és Dan
voltak ennek okával tisztábban.
A három kislány mindig magyarázatot
várt. Folyamatosan feltették a miért szócskát és ha nem kaptak
választ akkor közös hisztizésbe fogtak.
Ám most szerencsém volt. Mindannyian
csendben ették a vacsorát és csak néha kérdezték meg, hogy két
nap múlva tényleg karácsony lesz-e.
És igen két nap múlva befog
köszöntetni a karácsony és én nem tudom mi lesz addig velünk.
Az elmúlt négy-öt év alatt nem telt el úgy karácsony, hogy ne
lenne valami civakodás. És már Rob se volt a régi. Nem vette kis
semmiből sem a részét. De jelen pillanatban nem akartam előre
gondolkodni és már az örömet fog okozni ha ma egyáltalán haza
tolja a seggét.
*
Miután befejeztük a
vacsorát és a gyerekeket is megfürdettem, majd lefektettem, végre
volt pár szabad órám.
Egy könyv és egy pohár
bor társaságában elindultam a szobánk felé és az ott lévő
hintaszékbe helyet foglaltam.
Fiatalabb koromban nem nagyon szerettem
olvasni,de mióta Rob késő esténként ér haza rá szoktam.
Így hát ez az este sem telhetett el
egy jó kis regény nélkül.
Miközben olvastam, többször is bele
képzeltem magamat a könyv főhősnő szerepébe. Bárcsak nekem is
olyan csodás szerelmem lenne mint az a könyvekbe megvan írva.
Szemeimet könnyek mardosták és
egyszerűen olyan szarnak éreztem az egész életem. Tény, hogy
kezdetben minden szép és jó volt. Nagy szerelem, házasság, és
gyerekek.
De sajnos a sok jó után számomra
csak a kudarc jött. Egyre kevesebb szerepet kaptam a filmiparban. És
két éve már nem is szerepeltem sehol.
Mindeközben Rob nagyokat kaszált és
mindent elvállalt. Lassan már csak aludni járt haza és nem volt
ott amikor szükségem volt rá. Pedig aztán ennyire gyerek után
igen nagy szükségem lett volna arra, hogy csak egy kicsit is
megerőltesse magát.
De ehelyett megkellet tanulnom egyedül
ellátni az egyre növekvő családomat.
Egyszerre kellett főznöm, mosnom,, a
lakást rendbe tenni valamint háziban segíteni, játszani a
gyerekekkel és pelenkázni.
Felkellni este mert a gyerek rosszat
álmodott, hasfájós vagy mert éppen nő a fog.
És, hogy hol volt ilyenkor Rob. Néha
egy film bemutatón, máskor forgatáson és kitudja én még miről
nem tudok .
Gondolataim viszont hamar össze
folytak és szemeim is kezdtek elhomályosodni.
*
Mélyeket pislogtam és
éreztem ahogy testem megemelkedik.
Szóval Rob haza érkezett.
Hány óra van –
hangom kis motoszkálásnak tűnt az éjszakában és csodálkoztam,
hogy Rob egyáltalán meghallotta.
Nemsokára éjfél, de
most inkább aludj – az ő hangja se ütötte meg a fülnek
tökéletesen hallhatót mégis minden szavát tisztán értettem.
Rob még mindig a karjaiban
tartott majd az ágy felé sétált és óvatosan lehelyezett rá.
Betakart majd ős is befeküdt mellém.
Miért csak ilyenkor
vagy kedves és gyengéd velem? Hova tűnik ez a Rob nappal amikor
Isten igazából szükségem lenne rá?
Éjszaka csak Kristen
és Rob vagyunk. Ilyenkor csak mi ketten vagyunk!
Ez nem válasz a
kérdésemre Rob. De tudod mit nem is szeretném meghallgatni. Jó
éjt! - hátat fordítottam neki és próbáltam kijjebb húzódni
ám karjai fogságban tartottak és arra kényszerítettek, hogy
maradjak vele.
Ma kivételesen nem volt
vele kedvem ellenkezni, így hát engedtem testtartásomon és együtt
merültünk el az álmok viharos tengerén.
*
Reggel egyedül ébredtem,
viszont fejem mellet egy kis cetli hevert.
„Behívtak egy
tárgyalásra! Ígérem sietek haza. És Ahley hívott! Csók: Rob”
Szuper
ismét egyedül maradtam a gyerekekkel. Így hát lassan felöltöztem
majd lesétáltam a konyhába.
Ahogy be
értem ért csak igazán nagy meglepetés. Gyermekeim egytől-egyig
felöltözve és meg reggelizve ültek az asztalnál.
Jó
reggelt anyu. Amint látod a reggeli kész van! Mi most megyünk
nagyiékhoz és majd délután jövünk. Addig is pihend ki magad!
Miután
megkaptam a reggeli puszijaimat, már nem is láttam gyermekeimet.
Furcsa!
De legalább van egy szabad délutánom – lassan és a legnagyobb
csendben végeztem el a reggelimet.
Ezek
után tehetetlenül ültem a kanapén és csak néztem ki a fejemből.
A lakás tiszta volt, a karácsonyfa már napok óta állt így semmi
tenni valóm nem akadt, ami igazán frusztrált.
Amikor
itthon voltak a gyerekek vagy legalább Rob, mindig akadt tenni
valóm. Hol sütit sütöttem, hol pakolásztam. De most?
Nagy
unalmamban előkotorásztam a kanapéból telefonom és bepötyögtem
Ashley számát.
Nem is
kellett több, ugyanis pár pittyegés után Ashley vidám és éles
hangja törte meg a csendet.
Kristen!
Jaj, de örülök, hogy hívtál! Mi újság veled, mesélj?!
Neked
is jó reggelt Ash. Velem semmi különös, de Rob mondta, hogy
kerestél!
Jaj
igen! New York egyik szállodájában, kéne egy kis rendezvényt
csinálni! Tudod ilyen vissza emlékezősdi az Alkonyatra. És a
szervezők megkértek, hogy szóljak neked, hogy a te megjelenésedre
is számítanak. Szóval kapj fel valami dögös rucit én pedig
küldöm a címet!
De
Ashley... nekem nem sok kedvem van ehhez! Nem vagyok olyan passzba,
hogy bájcsevejt folytassak bárkivel is!
Ugyan
már Kris. Rob mondta, hogy a gyerekek ma úgy is Jules-nál lesznek
és neki is dolga akadt. Szóval ne kéresd magad!
Ha
nagyon muszáj! De ha megunom ígérd meg, hogy eljöhetek!
Úgy
lesz! De most mennem kell, majd a címet át küldöm!
Amint
kinyomta a telefont barátnőm már jött is az sms-t melyben ott
volt a cím és, hogy mikorra kell oda érnem.
Nos még
sosem láttam délelőtti előadást, de ha ez van.
És
tizenegyig még volt időm így nem kellett sietősen magamra
kapkodnom mindent.
Vissza
sétáltam szobánkba majd a fürdő felé vettem az irányt és
letusoltam.
Testem a
forró zuhany után egyből ellazult és úgy éreztem évek óta ez
az első nap, hogy tényleg van egy kis idő melyet magamra
szánhatok.
A zuhany
után a gardróbhoz sétáltam és megpróbáltam valami ruhát
keresni mely egyszerre volt kényelmes és vissza fogott.
Nem is
kellett sok idő, ugyanis megtaláltam a tökéletes választást.
Egy hosszú piros ruha volt amit még Rob-tól kaptam réges-régen.
Bár
sose voltam elragadtatva az általam nyújtott látványtól most
mégis egész jól éreztem magam amikor a ruha felvette az idő
folyamán nőiessé vált alakomat.
Még pár
simítást végeztem hajamon illetve felvittem egy kis sminket is,
majd útra készen álltam.
Szerencsére
őrült vezetési módomnak köszönhetően hamar oda értem a
megadott címre.
A
szállodában lévő portáshoz sétáltam aki a rendezvény
kezdetéig időt kért majd addig is míg nem kezdődik ez az egész
hercehurca egy kulccsal utamra engedett.
Hát
ezért siettem annyira?
Odakullogtam
a lifthez majd felmentem a megadott emeletre. Eközben volt időm
jobban is megszemlélni a szállodát. Nem volt valami kihívó, de
mégis tetszett. Kellemes meleg színek jellemezték a falakat és a
bútorokat is.
És ez
jellemezte a szobámat is. Ahogy beléptem egyből egy kis nappali
szerűségben találtam magam. Onnantól két ajtó volt még.
Az egyik
egy fürdőbe vezetett így nem is volt kérdéses, hogy a másik a
háló lesz.
Unottan
nyomtam le a kilincset ám bent nem voltam egyedül.
Rob mint
aki jól végezte dolgát ült az egyik fotelban és egy könyvet
tanulmányozott. Nem vette észre jövetelem így hát egy kis
krákogás segítségével hívtam fel figyelmét.
Kristen?
Hát te? - arcára döbbenet ült ki. De mit ne mondjak engem is
meglepett jelenléte.
Ezt
én is kérdezhetném tőled! - de választ nem várva siettem az
ajtóhoz.
Rob
ez a kibaszott ajtó be van zárva – sipákoltam és erre már Rob
is kijött.
Ashely
– egyszerre ejtettük ki azt a nevet amit most a pokolra is
kívántunk.
Rob
kapkodva telefonjáért nyúlt majd gondolom Ash számát kezdte
bepötyögi. Amint a túloldalon felvették a telefont Rob dühöngeni
kezdett. Számonkérések hada következett és hallottam amint
Ashley is magyarázkodni kezd.
Percek
múlva Rob felém nyújtott a telefont.
Szia
Ashley – próbáltam én is megütni a gonosz hangot amit Rob is
kivitelezett, de egyszerűen nem tudtam haragudni barátnőmre.
Kris,
nyugtasd le a drága férjedet, és a táskádban találsz valamit.
Majd egyszer csak kinyitjuk az ajtót! Addig is jó szórakozást! -
ennyi?
Vissza
adtam Robnak a telefont majd az eddig kezembe szorongatott táskában
elkezdtem kutakodni.
Hamar rá
is találtam egy lemezre.
Kivettem
majd miután találtam egy DVD lejátszót egyből be is helyeztem.
Miközben vártam, hogy elinduljon, Rob felé néztem aki eddig
értetlenül figyelt engem.
Gyere
ide – Rob felé nyújtottam kezem, majd kis hezitálás után
elindult felém és együtt ültünk le a kanapéra várva, hogy mi
fog történni.
Lágy
dallamok és felirat. Ez jellemezte az első pár másodpercet. Egy
ismert szám, mely az esküvőnkön is szólt valamint képek. Képek
arról az időről mikor minden kezdetét vette.
Még
mindig ugyanaz a zene szólt amikor az esküvőről villantak be
képek.
És
ezután jöttek azok a képek melyek a legtöbbet jelentették a
számunkra. A gyerekekről egészen születésüktől mostanáig.
Viszont
a végén csak egy kép volt.
Egyetlen
egy a sok közül, mely rávilágosított arra, hogy már rég nem
úgy élünk mint akkor.
Hiányzott
a napjainkból az-az apró érintés mely mindig boldoggá tette.
Szemeimet
mardosta a sós nedű.
Rob...
- mondandómat nem tudtam befejezni ugyanis Rob hevesen tapadt rá
ajkaimra.
Bár a
helyzet ismerős volt, most mégsem tudtam úgy kezelni ahogy az
elvárható lett volna tőlem. Hisz az éveket nem lehet egy heves
csókkal majd egy kis kufircolással semmisé tenni.
Tudnom
kellett Rob szándékait.
Óvatosan
eltoltam magamtól Rob testét és minden figyelmem csakis rá
szenteltem.
Rob,
ez nem így megy. Nem lesz minden tökéletes egy csóktól. Bár be
kell vallanom már hónapok óta epekedve vágytam erre a csókra,
de ez így nincs jól. Nem akarom, hogy sajnálatból, vagy csak
felhevültségből legyél velem. Nekem arra a férfira van
szükségem akibe beleszerettem, akinek gyerekeket szültem és aki
bármilyen időpontba képes volt akárcsak egy érintéssel is
eszembe juttatni minden iránta érzett szerelmem! Hiányzik ez –
egy lágy csókot nyomtam szájára- és ez is – kézfejemmel
végig simítottam borostás arcán – de tudod mi hiányzik a
legjobban? Az, hogy ki mond mennyire szeretsz, hogy magadhoz vonj és
addig öleljük egymást míg világ a világ – mondandóm végére
a könny cseppek mind utat törtek maguknak.
Rob
ujjával letörölte az arcomon legördülő könnycseppeket, majd
homlokát az én homlokomnak támasztva kezdett most ő beszélni.
Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek és amíg élek addig szeretni is foglak!
Szörnyen viselkedtem az elmúlt években és tény, hogy ezt már
nem tudom vissza fordítani. De nem akarom elveszteni a feleségem.
A szerelmem aki megmutatta nekem az életet és aki megajándékozott
a csodás gyermekeinkkel.
Lemondom
az össze szerepem a közeljövőben és esküszöm csakis nektek
fogok élni. Minden nap ha fel kelsz én ott fogok feküdni
melletted és mindenben segíteni fogok! Nem ígérem, hogy én
leszek a tökéletes férj és apa hisz ezt a szerepet már
elvesztettem, de azon leszek, hogy nektek a legjobb legyen. Ígérem!
- Rob mindvégig rám nézett és láttam szemeiben a szeretet
minden mennyiségét, a szerelmet és a vágyakozását.
Úgy
éreztem itt és most bármilyen szó is haszontalan lenne így hát
a tettek mezejére léptem. Csókokkal hintettem el arcát és ajkait
egyaránt.
És Rob
sem tétlenkedett. Karjait szorosan derekam köré fonta és ahol ért
ott lepett el csókokkal.
Az eddig
szunnyadó testünk vágytól felhevülve préselődött egymásnak
és már nem érdekelt minket semmi és senki.
Csak mi
voltunk és ez így volt jó.
*
Kimerülten
és egymást ölelve dőltünk hanyatt az ágyon Rob-al.
Még
mindig fantasztikusan jó vagy az ágyban szívem – Rob az
oldalamat simogatta csókokkal hintette el vállamat.
Tudod
Rob, lehet,m hogy az évek elmúltak, de én ugyanaz a Kris vagyok
mint akibe húsz évvel ezelőtt bele szerettél.
És
én pont ezt szeretem benned! Kris!
Hmm??
Ugye
minden olyan lesz mint régen? Mindent rendbe hozunk és mi leszünk
a világ legboldogabb szerelemes párja!
Igen
Rob. Ez mind így lesz, csak tennünk kell érte!
Még
váltottunk pár csókot majd mindketten elmerültünk az éjszaka
álomvilágába.
1
évvel később
Kristen
szemszöge:
Hihetetlen,
hogy egy év alatt mekkora fordulatot vett az életünk. Az akkor
eltöltött csodás éjszaka után egy fantasztikus Karácsony
részesei lettünk.
Mindenki
szerint ez maga volt a Karácsonyi csoda, igaz, hogy mindez végbe
mehessen nem kevés angyalka kellett a megvalósításához.
De most
itt vagyunk. Minden más lett. Rob hű maradt ígéretéhez és
tényleg sokkal kevesebbe szerepet vállalt ezzel is több időt
nyerve amit mind ránk fordított.
És
szinten mindennap ott ébredt mellettem.
Azt a
négy év veszteséget oly mód kaptuk vissza, hogy még csak
kételkednem sem kellett, hisz Rob tényleg megváltozott és teljes
mértékben pozitív irányba.
És,
hogy mi változott egy év alatt?
A
Karácsony nem csak a férjemet adta vissza. Bár nem számítottunk
rá, mégis részesei lettünk egy apró csodának.
Ő pedig
Maya volt, a mi csodás kicsi lányunk.
Tény,
hogy nagy port kavart a családban hisz már én is rég elmúltam
harminc mégis ezt Rob-al egy jelnek vettük. Egy tökéletes jelnek
az új életünkhöz.
Egy
életre hálás leszek a Karácsony varázslatos szellemének, hisz
ha egy évvel ezelőtt nem történt volna meg aminek meg kellett
volna, valószínűleg már rég zátonyra futott volna a
házasságunk.
Min
gondolkozol kicsim? - Rob karjában a kicsi Maya-val sétált felém.
Csak
azon, hogy milyen hálás lehetek a sorsnak. Itt vagy te, a gyerekek
és a családunk. Ennél többet nem is kérhetnék.
Igazad
van. De most gyere már, mindenki csak rád vár a nappaliban, hogy
elkezdjük az ajándékozást.
Majd
kézen fogva sétáltunk le a szobánkból a nappaliba ahol már
gyermekeink, családunk és barátaink voltak.
Mindenki
arcán ott volt a mosoly és a boldogság.
És most
éreztem csak igazán, hogy végre vissza kaptam a családomat.