:/

Tudomtudom... nem írtam semmit és még csak élet jelet sem adtam, de valahogy ez az év nem úgy indul ahogy én szeretném, nem elég, hogy januárba két hétig beteg voltam, most ismét az vagyok( homlok és arcüreg gyulladás). Géphez se nagyon jutok, mert khmm... icuripicurit rezeg a léc a tanulmányaim alatt... Valamint ez a fránya ihlet hiány is megtalált :/
Igyekszem mindent pótolni, de hát nem nagyon megyeget a dolog :/

R.I.P Cipő :'(

Mindenféle :)

Sziasztok!
Jelzem zajlik az élet apraja falván ezért nem jelentkeztem eddig :)
Múlt héten anyum kórházba volt, és ennek hatása által nem írtam új fejezetet, most pedig csak úgy zajlik az élet, hogy azt se tudom mit csináljak :)
Szerdán gyakorlatom volt és a tanműhelybe az egyik oszt. társam megkérte a kezem :D De persze csak poénkodtunk ám mégis olyan hiteles volt, a srác letérdelt, megfogta a kezem, és halkan mindenfélét mondott, majd feltette a nagy kérdést :D
Vicces volt mert vissza kérdeztem, hogy igent mondjak-e, de végül igent mondtam és jött a nagy ölelkezés :D És akármennyire is poénkodás volt én elbőgtem magam, röhögtem és olyan zavarban voltam, hogy az arcom színe egy paradicsom színével vetekedett :D
Előtte való nap sajnos történt egy kis baleset, szóval az eléggé megrázott, de most már jól vagyok és még a szerelmi életem is alakulgat :)
De persze Minden erőmmel a fejezeten vagyok, csak még nem döntöttem el mi is legyen a Drágaságokkal :) De ígérem lesz sok-sok bonyodalom :D
Na legyen szép estétek, és további jó hetet! :)
Sietek, ahogy csak tudok! :)

Puszi: Fruzsi :)

7. Fejezet - Ilyen lenne a jövő?

Nos késve is, hisztisen is, de meghoztam az új részt! 

Remélem tetszik és, hogy nem zavar titeket, hogy ugrottam a jövőben :)

Puszi: Fruzsi

Ilyen lenne a jövő?

♥

Kristen

2-3 hónappal később

A tavaszi napsugár lágyan siklott be a hálóba és simított végig arcomon és vállamon. Bár kint még a téli időszak jelei látszottak csak, de ezek a sugarak mind azt mutatták, hogy nemsokára itt a tavasz.

Pár percig még élveztem a nap melegét majd megfordultam és nem kellett csalódnom a látványban. Rob feküdt mellettem és még mélyen aludt. Haja kócos volt, amit mindig is szerettem.

Ahogy mellettem békésen szuszogott eltöprengtem, hogy pár hónap alatt hogy megváltozott az életem.

Kezdetét vette egy új dolog és éreztem Rob lesz az igazi. Az a férfi aki elfogad olyannak amilyen vagyok és szereti a fiamat.

Persze Noah volt mindenek előtt a legfontosabb. Egy hónap kórházban töltött idő után haza engedték és szerencsére azóta is egészséges. Na meg persze boldog. Noah és Rob kölcsönösen olvadnak el egymástól. Mintha tényleg vér szerint is közük lenne egymáshoz.

És, hogy ezen kívül mi változott még a hónapokban? Rob-al töltött idő alatt megtudtam Rob minden kis apró titkát és azt is, hogy a „barátnőjével” él, de már egyikőjük részéről sem volt több csak barátság, így hát Rob még ha túl korainak tűnt is, de hozzánk költözött.

Bár anyu nem volt elragadtatva, hogy Noah és az én életem meg osszam egy férfival nem hogy még a lakást is, de aztán csak beletörődött.

És ez mind így volt jó. Bár volt aggodalomra késztető dolgok, de próbáltam mindent elhessegetni és csakis a jelenre gondolni.

Arra, hogy egy csodás férfi fekszik mellettem és, hogy most már minden szép lesz.

Ám gondolataimat kiszakította a gyerekfigyelő ketyeréből jövő mami szócska.

Óvatosan -hogy Rob-ot ne ébresszem fel- kimászta az ágyból majd a szemközti szobába sétáltam ahol Noah már ágaskodva nyújtózott.

• Jó reggelt szépséges királyfim! - felvettem majd szorosan megölelgettem fiamat aki puszikkal viszonozta szeretetemet.
• Mami, Noah éhhh – olyan édes volt ahogy harmadik személyben küzdve a szavakkal jelezte, hogy éhes.

Lesétáltam vele az emeletről majd a konyha felé vettük az irányt. Gondosan lehelyeztem Noah-t az etető székbe majd reggeli után kutakodtam.

• Mit szeretne mami gyönyörű kisfia reggelizni? - bár konkrét választ nem vártam, de azért fiam elé helyeztem két bébi étel és miután az egyikre rá mutatott már neki is láttam megetetni.
• Te vagy a mami csodálatos fiacskám. A mami nagyon szeret téged ugye tudod Noah? - fiam két falat között viszonozta anyai ömlengésemet pár alma pürés puszival majd várta a további finom falatokat.

Ahogy telt az idő lassan Noah is végzett a reggelivel és míg le ültettem a nappaliba játszani, volt nekem is időm megreggelizni.

Pár falat keksz és egy bögre kávé kíséretében csatlakoztam az édesen játszó Noah-hoz aki minden mozdulatát szemléltette velem és néha még be is avatott játékába.

Ám az ő figyelme is hamar elterelődött amikor meglátta, hogy Rob lefele szalad.

Gyorsan felkelt majd apró kis lábacskáit csak úgy kapkodta.

Rob persze örömmel fogadta Noah szeretetét és egyből fel is vettem majd odasétált hozzám.

• Jó reggelt hercegnőm – édes csókváltás következett be kettőnk közt.
• Neked is! Hogy aludtál? - miután Noah-val a karjában leült neki dőltem és csak élveztem a helyzetet.
• Egész jól bár hiányoltalak magam mellől az ébredésnél! - ismét apró csókokat váltottunk és úgy éreztem menten elolvadok ettől a pasitól.
• Ilyen az élet Drága. Esetleg kérsz valamit reggelire? - ha itt lenne az anyám már rég jelzőkkel illette volna viselkedése. Úgy gondolta túlságosan kiszolgálom mindenben Rob-ot, de én nem ezen a véleményen voltam. Csak próbáltam jó barátnő lenni és szerintem abban nincs semmi elrettentő ha egy nő reggelit készít a családjának. És persze Rob sem volt királyfi, ahol tudott segített és kitudta szolgálni magát ami most sem volt másképp.
• Maradj csak nyugodtan, majd készítek magamnak pár szendvicset – Noah-t át adta nekem majd el is tűnt a látókörömből.
• Amúgy mit csináljunk ma? Egész jó idő van így bentről nézve!
• Nekem el kén ugranom az egyetemre elintézni pár dolgot remélem nem baj! De a délutánom csakis a tiétek és elmehetnék valamerre – Rob utolsó szavait már mellettem ülve, teli szájjal közölte.
• Persze, nyugodtan menny csak el addig én át hívom Ashley-t azt hiszem – és már küldtem is barátnőmnek az üzenetet amire egyből válaszolt is.

Míg vártam, hogy barátnőm megérkezzen és Rob is elinduljon, fiammal elindultam az emeletre.

• Na mit csináljunk ma drágaságom? - miközben felöltöztettem, bár választ nem vártam mégis kérdezgettem és végül a parki séta bizonyult Noah számára a elfogadhatónak.

Miután végeztem fiammal én is felöltöztem és elindultam ismét fiammal együtt a nappaliba ám furcsa beszélgetést hallottam meg.

• Rob térj már észhez, nem csinálhatod ezt életed végéig. Kristen-nek joga van tudni mindenről – barátnőm hangja idegesen csengett.
• Ha itt az ideje elfogom mondani, de nem most. Szükségem van rájuk és nem fogom csak úgy eldobni őket magamtól az igazságért cserébe.
• Én nem azt kértem, hogy tálalj ki és hagyd őket magukra. De emlékszel mit mondta, pár hónappal ezelőtt? Ha te nem mondod el én elfogom és nem érdekel majd, hogy mit és, hogy szerettél volna csinálni. Nem építkezhetsz hazugságokra és Kristen-nek tudnia kell – ám barátnőm nem tudta befejezni mondandóját mivel közbe vágtam.
• Mit kéne tudnom? - a kíváncsiság már-már idegességbe ment át bennem és az, hogy életem szerelme valamint Ash olyan dologról tudnak amit nekem kéne a legjobban tudnom, csak még inkább felbosszantott.
• Na majd azt a te drága barátod elmondja!
• Ashley hagyd abba ezt a szarkasztikus hangnemű beszédet. És ha te is tudsz róla akár, te is beavathatnál a dolgokba – próbáltam csakis Noah-ra koncentrálni ám hangom mégis jó pár oktávval feljebb csúszott és talán csak percek választottak el attól, hogy ne kiabáljak.
• Most jobb lenne ha elmennél és elmagyaráznám Kristen-nek az egész történetet – Rob arca csakis az idegességről árulkodott.
• Ugyan már egy jó kis veszekedést nem fogok kihagyni.
• Nem a te dolgod Ashley szóval ajánlom, hogy húzz el, de most rögtön!
• Ugyan már Rob, ez nem a te házad úgyhogy te nem fogsz engem innen kidobni. Amúgy is ez viselkedés a hála, hogy ezidáig tartottam magam és nem mondtam el Kristen-nek, hogy te vagy apja a kis zabigyereknek?

Testem megfeszült és az ájulás kerülgetett.

Szívem pár ütemet kihagyott és éreztem, hogy a tudatlanság elkúszik és helyét az idegesség, a düh, a csalódottság és még ezernyi dolog váltja fel.

De nem, az nem lehet, hogy az eddigi kapcsolatunk mind csak hazugság volt.

• Rob ugye ez nem igaz? Ugye nem hazudtál nekem és nem titkoltad el, hogy te vagy Noah apja?
• Kristen hidd el megtudom magyarázni! - Rob elkezdett közeledni felém ám én ösztönösen hátráltam jelezve, hogy ne merjen egy lépéssel se közelebb jönni.
• Szóval igaz? De miért nem mondtad el? Miért titkoltad, hogy te vagy Noah apja? És te Ashley, te mindvégig tudtad?
• Persze, hogy tudtam. Nem voltam annyira bepiálva mint te. De ne engem hibáztass, hisz nem én hazudtam neked!
• Még, hogy nem te hazudtál? Hallod magadat Ash? A fiamat le zabigyerekezted és mindvégig tudtál minderről és még azt mondod ne hibáztassalak? Hát te megőrültél!
• Ott kellett volna maradnod azon a rohadt napon amikor abortuszra mentél! Akkor most nem itt tartanánk!
• Hogy mit mondtál? Takarodj innen, húzz a büdös francba és soha többet nem akarlak látni! - a sírás és ordibálás egyszerre kerített hatalmába és ezzel együtt Noah is hangos zokogásba kezdett.
• Nem hallottad Ashley? Takarodj ki, de most rögtön a házamból és soha többé ne gyere vissza! - még mindig kiabáltam, de most végre Ashle hallgatott rám és az ajtó hangos csapódása jelezte távozását.

Ezután Rob-ra pillantottam aki mindvégig egy szót sem szólt.

• Légyszíves fektesd le Noah-t! -hangom elcsuklott miközben át adtam Noah-t Rob-nak... az apjának.

Persze ő egyből el vettem majd fel is vitte a szobájába.

Össze voltam zavarodva. Egyszerűen nem tudtam mitévő legyek. Küldjem el Rob-ot is a cifrábbnál cifrább helyekre? Vagy csak beszéljük meg mintha a hétvégi bevásárlást vitatnánk meg?

De ezt sajnos nem lehetett csak úgy megbeszélni egy kávé mellett.

Besétáltam a konyhába a gondolataimmal együtt majd valami jó erős után kutakodtam. Nem volt szokásom az ivászat, most mégis úgy éreztem, kell valami eltereli a figyelmem, vagy legalább egy kicsit fejbe üt.

Hamar meg is találtam az egyik vodkás üveget és nem apróztam el, ugyanis ahelyett, hogy öntöttem volna egyből az üvegből kezdtem inni. Ám ez a fajta gyönyör se tartott sokáig ugyan is Rob megjelent a láthatáron és bár tiltakoztam mégis kivette kezemből az üveget, majd számomra magas helyre helyezte, hogy még csak elérni se tudjam.

• Attól, hogy leiszod magad, én nem fogok kámforrá válni, te nem leszel újra egy tizenhét éves tini, és Noah is ugyanúgy odafent fog feküdni.
• Miért tetted ezt velem Rob? Miért hazudtál nekem? - könnyeim csak úgy folytak és nem tudtam tenni ellenük.

Apró kezeim Rob kemény mellkasát püfölték, de inkább csak magamnak ártottam vele ugyanis Rob végig hagyta magát és nem akadályozott abban, hogy kieresszem a dühömet. De ez a fajta kinyilvánulás is hamar eltűnt és helyette ernyedten Rob karjaiba dőltem aki épp, hogy utánam tudott kapni még mielőtt végleg elhagyom magam és a földön kötök ki.

Rob persze egyből felkapott akárcsak egy rongybabát majd az emeletre sétált velem.

A szobánkba érve az ágyra helyezett majd miután betakart mellém feküdt.

• Nem akarlak elveszíteni Rob, de amit tettél nem volt helyes. Nem tudom most mitévő legyek – halk voltam és a sírástól még mindig elcsuklott a beszédem, de Rob mégis meghallotta.
• Mit tegyek Drága Kicsi Kristen-em? Ha időre van szükséged én bár nem szívesen, de elmegyek pár napra – Rob is halk volt és szavait pár könny csepp követte.
• Nem tudom, tényleg nem tudom! De miért nem mondtad el eddig, hogy te vagy Noah apja?
• Féltem Kris. Féltem attól, hogy miként fogsz reagálni és attól is, hogy majd úgy gondolod csakis azért akartam bevágódni nálad, hogy közelebb kerüljek a fiamhoz. Pedig ez nem így volt. Bár tény, hogy az elején amikor felfigyeltem rád a kávézóban még csak a fiam érdekelt, de ahogy teltek a hónapok, úgy éreztem feltétel nélkül és visszavonhatatlanul szerelmes lettem beléd. És miután tisztáztam magamban ezt az érzést már nem csak azért jártam a kávézóba, hogy hátha egyszer meglátom veled a fiamat, hanem a szerelem is vezérelt. Az a szerelem mely lángra lobbant bennem bármiféle ismertség és beszéd nélkül. És innentől nem volt kiút. Tény, hogy elmondhattam volna milyen sok közöm is van Noah életéhez, de féltem ha kitálalok akkor mindennek vége és nem lehetek azzal akit igazán szeretek.
• És ehelyett inkább hazudtál? Jaj Rob! - kezem óvatosan Rob arcára helyeztem és végig simítottam rajta.

Rob vallomása után nem éreztem mérget vagy haragot. Bár tény, hogy nem volt kellemes érzés megtudni, hogy az akivel élek végig hazudott nekem, de egyszerűen képtelen voltam rá haragudni. De mégis lelkileg drasztikus megoldás felé folyamodtam.

• Rob nem azt mondom, hogy nem szeretlek, mert akkor hazudnék neked és saját magamnak is. De próbáljuk meg külön az életet. Nekem szükségem van egy kis időre, hogy mindent tisztán lássak és, hogy tudjam mit is kell tennem.
• Biztos, hogy szükség van erre?
• Nem, de ha itt vagy velem akkor nem tudok tisztán látni. Akkor csakis a szerelmünket látom...
• Meg értelek, de ugye láthatom Noah-t?
• Ez csak természetes, hisz te vagy az... az apja! De most ha kérhetlek menny el.

Rosszul éreztem magam a döntésem miatt, de mégis szükségem volt egy kis magányra, hogy minden tisztázódjon bennem.

De fájdalmamon sajnos nem segítette az, hogy láttam Rob-ot össze pakolni. De ez vele is így volt. Fejét néha felém fordította és láttam, hogy könnyezik.

Legszívesebben egyből kikeltem volna az ágyból és oda rohantam volna hozzá, kérlelve, hogy maradjon és felejtsünk el mindent. Legyünk újra egy család és tegyük a megtörténteket semmisé.

De sajnos a józan eszem magánál volt és elnyomta amit a szívem diktált.

Így csak fájdalmas arccal néztem Rob minden mozdulatát.

Rob túl hamar végzett a pakolással. Talán ha még pár percig látom amint kilép az életemből, nem fogom magam vissza és eleget teszek érzéseimnek, de mégsem így történt.

Rob oda sétált hozzám majd letérdelt mellém és megfogta kezemet.

• Szeretlek ugye tudod? Te vagy számomra a nap az égen, aki beragyogja minden pillanatomat. Ha nem lennél talán én se lennék több egy jelentéktelen embernél a Földön aki nem tudja mit akar. De ez nem így van. Mert megtanítottál arra, hogy a szerelem milyen jó dolog és, hogy nincs is nagyobb kincs az igaz szerelemnél és a családnál! Fontosak vagytok a számomra Kristen. Nem tudnék leélni nélkületek akár csak egy percet sem ebben a rút világban, szóval arra kérlek tényleg jól gondolj át mindent!
• Úgy lesz Rob! - többet nem tudtam kinyögni és csak feküdtem az ágyon mint egy bábu.

Rob még egy pillantást vetett rám majd egy csókot nyomott homlokomra és elindult kifelé.

• Rob! - utána szóltam és talán csak az eszem szórakozott velem, hogy még jobban fájjon elengednem őt!
• Igen?
• Honnan tudtál Noah-ról?
• Ashley nagy nehezen, de rám talált és közölte velem, hogy apa leszek. Elhordott mindennek és megtiltotta, hogy akár csak megpróbáljalak felkeresni is! Azt mondta, hogy ha nem avatkozom bele az életedbe, akkor sose árulja el, hogy tudja ki az apa. De látod a sors nem úgy akartam és engem se faragtak könnyű fából. A kávézós sztoritól pedig már te is ismered!
• Köszönöm, hogy elmondtad!

Rob nem szólt ezután és az ajtó csukódás jelezte, hogy elment.

Tényleg ez az Kristen akit én ismerek? Hagyod csak úgy elmenni a szerelmedet, a fiad apját? Tény, hogy hibát vétett, de ki ne hibázna az életben? Van aki apróbb hibákat vét, de abból sokat és van aki egy nagyobbacskát és csak egyet. Te is követtél el hibát Kris, hisz bármennyire szereted Noah-t ő egy aprócska hiba folt volt a te makulátlan életedben. Egy olyan hiba amitől nem tudtál iskolába járni és lekellet mondanod a bulizásról, barátokról, kikapcsolódásokról. Rob is hibázott, de csakis érted tette amit tett.

A kis hang a fejembe egyre jobban arra ösztökélt, hogy ugorjak ki az ágyamból és rohanjak Rob után ám mégsem tettem így.

Csak feküdtem és éreztem, hogy lassan elnyom az álom.

Életjel...

Sziasztok!

Annyira sajnálom, hogy nem hoztam új részt, nem jelentkeztem és sajnos most sem frissel jövök :/

Persze ezekre mind találnék magyarázatot, de nem akarok hazugságokat gyártani így egy az egyben kinyögöm, hogy semmi életerőm és életkedvem az íráshoz!

Próbálok írni, minden nap ide ülök a géphez és azon vagyok, hogy haladjak, de sajnos az ihlet hiány nagy úr!

És az, hogy kedvem sincs most az íráshoz már csak egy másik gond. Persze ti olvasók ezt nem érdemlitek meg, de egyszerűen nem megy, hogy akárcsak egy 4-5 oldalt össze kaparjak mert az vagy baromi unalmas lenne, vagy pedig ritka sz*r!

És azért kétszer is meggondolom, hogy mit adok ki a kezeim közül!

Most már ígérgetni se nagyon akarok, mert tudom vagy legalábbis érzem, hogy nem tudom betartani :/

Szóval a friss jön amikor jön...

Drága Reni! /remélem nem baj ha letegezlek :) /

Annyira örülök, hogy folyamatosan jelen vagy a blogos, nagyon jól esik!

Nem is tudom, hogy köszönjem meg :)

Talán megpróbálok a héten az érdekelt Georgi-s novellához új részt hozni, mert az jobban áll mint a Robsten-es törim :)

Tényleg nagyon köszönöm, hogy írsz és aggódsz :) Olyan jól esik :) ♥

Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni a TI érdeketekben!

Szóval kérnék egy kis türelmet!

Addig is legyetek rosszak! :)

Puszi:Fruzsi

Anyám... vannak bajok!

Sziasztok!

Sajnos nem hiszem, hogy ezen a héten vagy akár jövőhéten lesz friss mivel eléggé le vagyok amortizálva :/
Hétfőn megyek háziorvoshoz mert 3-4 hónapja nincs étvágyam alig eszek valamit és most vagyok ott, hogy ha eszek akkor már ki is jön belőlem :/
Szóval hétfőn irány doki aztán kitudja hol kötök ki még az nap...
Ha itthon leszek akkor tuti írok egy vagy két fejezetet, de ugye az is fent áll lehetőségként, hogy be küldenek kórházba kivizsgálásokra és hát ott nem igen hiszem, hogy lenne ilyenekre időm :/
Szóval meglátom mi lesz és hétfőn adok majd egy helyzet jelentést.
Addig is Kellemes hétvégét és Demereni84 köszönöm, hogy írtál chat-en és akkor az egyik kérdésedre ugye már itt is a válasz a másik pedig, szerintem nem lesz egy hosszú történet mármint nem is tíz fejezetes lesz, de nem is akarom nyújtani mint a rétes tésztát :D

Puszi:Fruzsi