„Lady Catherine rendkívül fel
volt háborodva, amikor értesült unokaöccse házasságáról. S
mivel most
szabad folyást engedett szókimondó
természetének, levelében, melyben tudomásul vette az eljegyzés
hírét, olyan durva hangon írt,
különösen Elizáról, hogy egy darabig minden érintkezés
megszakadt közte
és Darcyék között. Végül
azonban Elizabeth rábeszélésére Darcy hajlandó volt megbocsátani
nagynénjének, és keresni vele a
kibékülést. Lady Catherine kissé még ellenkezett, de aztán
mégis
legyőzte haragját - vagy azért,
mert szerette unokaöccsét, vagy mert kíváncsi volt, hogyan
viselkedik a
felesége. Vagy leereszkedően meg
is látogatta őket Pemberleyben, noha az ősi ház erdőit nemcsak
az új
úrnő jelenléte
szentségtelenítette meg, hanem a londoni nagybácsi és nagynéni
látogatásai is.
Gardinerékhez mindig bizalmas
barátság fűzte a fiatal párt. Darcy éppúgy szívből szerette
őket, mint
Elizabeth; mindketten meleg hálát
éreztek irántuk, akik Derbyshire-be hozták Elizát, s ezzel
lehetővé
tették egybekelésüket.”
A kávézóban helyet foglalt fiatal
lány elégedetten csukta be Jane Austen mára már rongyosra
olvasott regényét miközben belekortyolt ismét gőzölgő
tejcsokijába. Gyermeki báj ült ki arcára az édes csoda
ízlelésekor, és szemét lehunyva még hitelesebbé tette az
érzést.
Tél volt. Chicago utcáit, tereit
vastag hó takaró temette be, melyet a közeledő karácsony miatt a
pompa és a díszek csak még hangulatosabbá tettek
A kis kávézót lágy dallamok ölelték
körül és mindenki a szabadban lejátszódó havazást kísérte
figyelemmel.
Ahogy a lány is pillantását kifele
terelte megláthatott valakit ugyanis szemei csillogni kezdtek és
arcára hatalmas mosoly ült ki.
Az ajtón egy a lánynál idősebb srác
lépett be. Sapkáján még ott pihentek a hópelyhek és arca is
piros volt a kint meg élt hideg következtében. Mégis csintalan
mosolyra húzódtak ajkai amikor körbe nézett a helyiségben és
megpillantotta a lányt.
Nem ismerték egymást, nem tudták a
másik nevét mégis minden nap ugyanabban az időben a kávézóba
látogattak, hogy ha csak pár percre is, de élvezzék a másik
látványát. Így ment ez idestova már nyolc hónapja.
És, hogy mért nem szólították meg
a másikat? Mért csak egy mosoly volt mind amit a másiknak adtak?
Most mind kiderül!
hali
VálaszTörlésmost találtalak meg
jo volt
várom a friss fejit
üdv
Reni